Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

51. kép. Arnóti tinókupec (K. Kovács Péter felv. 1952. NM.) ket felhizlalták, s vagy Esztergom és Léva mészárosainak adták el levágásra, vagy magúk hajtották azokat Losonc, Ipolyság, Selmec és Léva vásáraira.

186 A szarvasmarha-kereskedelem felföldi központja Gömör megye volt. Magda Pál, Fényes Elek, Hunfaly János munkái jelzik, hogy a gömöri nép híres volt a marhakereskedelméről. A jószágért egészen a vásárhelyi, szentesi, kecskeméti és túri vásárokig lejártak, s Rimaszombat és Rimaszécs vásárain adták azokat tovább. Az utóbbin nagy vásárlók voltak a bécsi mészárosok is.

187 Szabolcs megyei és debreceni gazdák is felhajtották a magyar marhát a gömöri vásárokra.

188 Márkus Mihály kutatásai már a 18. századtól igazolják a magyar szarvasmarha tartását az Alacsony-Tátra havasain, s a 19-20. század fordulóján már általános volt ez az állatfajta a Felső-Garam mentén is. A fajta tenyésztésével azonban nem foglalkoztak, hanem betanított ökröket vásároltak a magyaroktól és igás állatként tartották azokat a Szepesség és Sáros megye uradalmaiban, Zemplénben és Kárpát-Ukrajnában is.

189 Témánk szempontjából-túl a kulturális érintkezés már jelzett hatásain - elsősorban a nagy hagyományú kereskedelem „nyomjelzőjeként" érdekes ezen állatfajta. A szarvasmarhával kereskedő falvakat hosszan sorolhatnánk, s bár ennek kapcsán még számos tanulsága kínálkozna az állatkereskedelemnek, végezetül álljon itt néhány, Borsod megyei település példája. A 19. század közepén Galgóczi Károly Bábonyró\ és 186. Pesovár Ernő gyűjtése. Palóc Múzeum Adattára 51. 187. Magda Pál 1819. 374-375.; Fényes Elek 1837. III. 137.; Fényes Elek 1847. II. 252.; Hunfalvy János (szerk.) 1867. 208.; Paládi-Kovács Attila 1966. 296. 188. Márkus Mihály 1964. 468. 189. Márkus Mihály 1964. 467^168.; Paládi-Kovács Attila 1977. 395.