Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

50. kép. Balassagyarmati marhavásár (Farkas Pál felv. 1913. NM.) Szerdahelyre is elmentek, állatvásárba, de Kisvár da és Nyíregyháza vásárain is megfordultak (lásd alább). Általában igaznak tűnik, hogy egy-egy település lakói több állatvásárt látogatnak, s nagyobb távolságra elmennek jószágot venni vagy eladni, mint az egyéb árucikkeikkel bejárt sokadalmak. A Magyar-alföld és a Felföld közötti állatkereskedelemben a szarvasmarha szerepe dominált (51. kép). Nógrád, Hont, Bars és Gömör megyékben egész falvak rendezkedtek be arra, hogy az Alföldön felvásárolt fiatal tinókat 2-3 évig igázták, aztán felhizlalva eladták.

f84 Őrhalom, Nagylóc és Nógrádsipek (Nógrád m.) gazdái már a 19. században is jelentős haszonra tettek szert azzal, hogy a Jászságban, valamint a hatvani, egri, aszódi vásárokon olcsón megvett állatokat - tinók mellett csikókat is - haszonnal adtak tovább. (Alkalmanként a Tiszántúlról és Erdélyből is hoztak jószágokat.) A kétéves forma tinókat betanították, s úgy adták tovább őket. Bars megyébe Léva vásárán keresztül került a jószág, a borsiak azonban gyakran továbbadták azt német területek felé. E megyéről Galgóczi Károly azt írja (1855), hogy „Sok kupecz lakja főkép Nagy-Sallót, és a duna-tisza közi lakosoknak akkor van legjobb marhavásárjuk, mikor a felföldi kurtaszűrösök vásáraikon megjelennek." A századfordulóig a Detva, Zólyom, Nyitra és Rozsnyó környéki szlovákok maguk is lejártak őrhalomba a betanított jószágért.

185 Dénár (Nógrád m. ) gazdái a környékbeli uradalmakból vásárolták fel az elnyúzott ökröket, de voltak gazdák, akik Putnokra, Rimaszombatra is elmentek az állatért. Az ökrö184. Balogh István 1965. 375. 185. Galgóczi Károly 1855. 331.; Zólyomi József1984. 291.; K. Kovács Péter gyűjtése, EA. 10824, 10830.