Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
lemző sajátossága, törvényszerűsége az, hogy a gyümölcskereskedelem az esetek döntő többségében nem önálló útvonalakon, csatornákon zajlik, hanem részben az árucsere jellegzetes, évszázadokon át kijárt útvonalait követi, részben pedig más áruféleségekkel, fa útvonalain és közvetítőin át nagy tömegű gyümölcs kerül az északi hegyvidékről a sík vidékre, a Tiszán leúszó építőfa és tűzifa ugyancsak nagy tömegű gyümölcsöt szállít le Szegedig. 89 Ha a gyümölcskereskedelem irányait, kiterjedését térképre vetítjük, akkor igazából nem kapunk markáns trendeket, jellegzetes tömböket. Nagy átfedések vannak a táji kapcsolatokban, s a gyakran jellegzetesnek, tipikusnak vélt domináns irányokkal, meghatározó vonulatokkal szemben, látszólag azok ellenében differenciált mozgások, kereskedelmi irányultság ragadható meg. Többször megfigyelhető, hogy ugyanaz a település vagy táj egyszerre „kibocsátó'' 1 és „befogadó 1 '. Ez részben a gyümölcstermesztés - bevezetőben említett - táji, termesztési és fajtabeli eltéréseivel magyarázható, de arra figyelmeztet, hogy a hagyományos termékcsere nem automatizmusként működött, nem egyszerű kiegyenlítődési folyamat volt, hanem differenciált igények és lehetőségek álltak mögötte. Csak így érthető, hogy a gömöri árusok a jelentős gyümölcskultúrájú Eger és Miskolc piacain is árultak, 90 a Tiszazug falvaiból pedig a jeles gyümölcstermesztő Kecskemétre is szállítottak gyümölcsöt árulni. 91 Vác-Gyöngyös-Eger-MiskolcTokaj vonala a gyümölcskereskedelem legexponáltabb zónája, melyen túl azonban mindkét irányba számottevő árucsere zajlott. E kereskedelem irányváltásai, kiterjedése az alkalmazkodás jellegzetes formája. Az alkalmazkodásnak itt nem csupán ökológiai tartalmáról van szó. A paraszti életmód és termékcsere számos példát szolgáltat arra, hogy nem egyszerűen az eltérő adottságú vidékek közötti részleges, időleges kiegyenlítődésről, s az ezzel kapcsolatos árucseréről és migrációról van szó. A mindenkori terméshez, gazdasági helyzethez igazodó körforgás, sajátos rotáció is megfigyelhető a hagyományos termékcserében: ugyanaz a terület, illetve népesség egyszer - vagy egyszerre - felvevő és eladó: vagyis az adott alkalom eredményeihez, feltételeihez is alkalmazkodik, s nemcsak a táji keretekhez. Erre a mezőgazdasági termeivények, pl. a gyümölcs kitűnő példákat szolgáltat. Ezért (is) van, hogy az élelmiszerek, termények beszerzési forrásaként a néprajzi gyűjtések nem egy helyet, nem egy forrást jelölnek meg, hanem többfélét; ha úgy tetszik, alternatívákat rögzít a néprajzi gyűjtés az élelmiszerek - de a termékek számos más csoportja - vonatkozásában. Ezek a lehetőségek gyakran belül maradnak két kistáj kapcsolatán, de olykor távoli árucsere-kapcsolatokat jeleznek. Jó példája ennek - a gyümölcskereskedelem vonatkozásában - Szolnok megye. Adataink elsősorban Szolnok Megye Néprajzi Atlasza gyűjtései 92 - három fő irányt jeleznek az Alföld középső részének gyümölcskereskedelmében. Ezek nem feltétlenül eltérő történeti rétegekre utalnak, szinkronitásuk az esetek nagy részében jól kitapintható. Az egyik irány a Mátra- és a Bükkalja, ahonnan kocsiszámra érkezik a gyümölcs - főleg szilva! - és az aszalvány. Ezen belül valójában nem lehet elkülöníteni az Északi-középhegység területéről, ill. Felső-Magyarországról érkező árut, árusokat, a tót, palóc, felvidéki tót gyümölcsárusok nem jelölnek egyértelműen hovatartozást, csupán azt, hogy az illető „kereskedő" az Alföldet északról szegélyező hegyvidék felől érkezett. A másik számottevő kapcsolatot a Tiszán, vízi úton érkező gyümölcs jelzi. A harmadik, a megye déli részén jelentős hatást az ugyancsak vízi úton érkező román árusok portékája testesíti meg. Azon túl, hogy az eltérő kereskedelmi kapcsolatok olykor más-más 89. Cseri Miklós 1986. 208.; Viga Gyula 1986a. 185. 90. Kopálová, Dana 1981. 70. 91. Magyari Márta 1982. 114. 92. Kéziratok a szolnoki Damjanich Múzeum Adattárában. Ezúton köszönöm meg Gulyás Éva és Szabó László segítségét.
