Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

áruféleséget is jelentenek, egyértelműen jelzik a hagyományos termékcsere sűrű szö­vetét. A kereskedelem sokféle gyümölccsel zajlott, a gazdag névanyag még akkor is diffe­renciált képet rajzol, ha ugyanannak a gyümölcsnek tájanként eltérő neve volt. 93 A gyü­mölcskereskedelem egyik legfontosabb kérdése a szállítás módja, illetve egyáltalán an­nak lehetősége. A gyümölcsfajok jelentős része ugyanis a mozgatást rosszul tűri, már egy-két napos szekerezés helyrehozhatatlan minőségromlást eredményez benne. Bár lényegében minden gyümölcsfaj kereskedelmi forgalmára vannak adataink, mégis úgy tűnik, hogy mindenekelőtt az alma és a körte voltak azok, amelyek a legnagyobb szere­pet játszották az árucsere ezen területén. A gyümölcs értékét a szállíthatóság nagyban meghatározta. Egy 16. századi francia gyümölcsészeti munka például a gyümölcs jó íze mellett mindjárt azt hangsúlyozza, hogy az sokáig eláll és a szállítást jól bírja. 94 A hazai almafajták egy részének, s éppen azoknak, amelyek forgalmazásáról legtöbbször adnak hírt, az a sajátosságuk, hogy hosszan tárolhatók, s a tárolás során, a tél folyamán érnek igazán élvezhetővé. 95 Azt tudjuk, hogy a domb- és hegyvidéki népesség számára a gyü­mölcs olyan jövedelmet jelentett, ami valójában nem igényelt különösebb munkát, be­fektetést. Azt azonban ma még alig ismerjük, hogy az alföldi népesség táplálkozásában milyen szerepet kapott a gyümölcs, s milyen gyümölcsféleségeket, mikor és hogyan hasznosított. Mindez pedig lényegesen árnyalná a fent megrajzolt képet. A friss gyümölcs mellett számottevő kereskedés folyt az aszalványokkal, aszalt gyümölccsel is. Főleg az aszalt szilvának volt nagy piaca, mert a tartósított gyümölcs tá­volabbra eljutott, mint a nyers, s nem csupán szezonálisan volt felhasználható, hanem a téli étkezésnél is szerepet kapott, különösen a katolikusok böjti táplálkozásában. A 16-17. században a magyarországi aszalt szilva még svájci és németországi gyógy­szertárakban is kapható volt, ahová feltehetően Szilézián és Csehországon át jutott. 96 Már ekkor nagy jelentősége lehetett Beregszász piacának, ahonnan Lengyelország felé is elszállították a gyümölcsöt és az aszalványokat. 97 Kiterjedt kereskedelmet folytatott az aszalt szilvával a Szepesség népe, akik főleg Lubló, Podolin, Késmárk vásárain érté­kesítették terméküket, valamint a gömöriek, ahol az aszalás legtovább megtartotta je­lentőségét, s ahonnan fonott kasos szekereken fuvarozták az aszalványokat a Garam mentére, valamint az Alföld irányába, le egészen M is kokig. 98 A zempléni hegyvidék fal­vaiból az aszalványokat részben Kassa felé, részben pedig a Hegyalja és Szabolcs megye felé szállították, le egészen Nyíregyházáig. Az abaúji Hegyközből a Bodrogközbe hord­ták az aszalványokat, s élelemre, terményre, fonni való szöszre cserélték ki. A Bükkal­járól és a Mátraaljáról egyaránt hordták az aszalványt az Alföldre és a hegység belső te­lepülései felé. Az aszalványokkal való kereskedelemben is nagy jelentősége volt a vízi szállításnak. 99 A tartósított gyümölccsel való kereskedés mintegy meghosszabbítja, megnyújtja a gyümölcskereskedelem kiterjedését, ám mégis csupán tartozéka, kísérője annak. Kereskedtek a lekvárral - főleg szilvalekvárral - is, ennek volumene azonban nem volt igazán jelentős. Városok, mezővárosok piacain rendre felbukkantak a környező gyümölcstermesztő falvak asszonyai, akik faládikából, cserépedényből mérték a lek­93. Viga Gyula 1983b. 79-85.; Andrásfalvy Bertalan 1975. 266-267. 94. Rapaics Raymund 1940. 156. 95. GirókutiP. Ferenc 1863. 96. Rapaics Raymund 1940. 128, 133. 97. Kuknyó János 1973. 59. 98. Trejbál, Jifi 1973. 108-110. 99. Trejbál, Jifi 1973. 109.; Kuknyó János 1973. 59.

Next

/
Oldalképek
Tartalom