Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

44. kép. Gyümölcsárusok a mezőkövesdi piacon (Erdélyi Zoltán felv. 1960. NM.) ra,

84 a hegyaljai cseresznye a 18-19. században külföldön is piacra lelt.

85 A Hegyalja gyümölcse gyakran a Rétközben, ill. a Tiszántúlon gabonáért cserélt gazdát.

86 A nagyobb távolságra való gyümölcsszállításban a szekerezés játszott meghatározó szerepet. (Erről külön fejezetben szólok). A parasztgazdák vagy maguk szállították értékesítésre a termeivényeiket, vagy - pénzért vagy részében - fuvarosokra bízták. A szekéren való gyümölcsszállítás nagy amplitúdójú kereskedelem, kiterjedt táji kapcsolatok részese: elegendő itt példaként a Bükk-vidék fuvarosait említeni, akik a Kunságig, Jászságig, Hajdúságig elszekereztek kényes portékájukkal.

87 A Duna- és a Tisza-völgy gyümölcskereskedelme szempontjából nagyjelentőségű volt a folyóvízi szállítás is. A természetes vizek folyásiránya különösen alkalmas volt arra, hogy a peremterületek termékeit a belső országrészekbe juttassa. A nyugati Felvidékről a Vágón, majd a Dunán a főváros felé, a Tiszán pedig egészen Máramaros környékéről Szegedig is leúsztak a gyümölccsel megrakott lápok, tutajok.

88 A tiszai kikötőhelyekről - pl. Tokaj, Tiszafüred, Tiszalúc, Örvény, Nagyrév, Szolnok, Nagylak stb. - szárazföldön utazott tovább Bereg, Ung, Ugocsa és Szatmár gyümölcse, sugarasan kitágítva a vízi szállítás hatókörét. Nem bocsátkozhatunk további részletekbe, s úgy vélem, hogy az eddigiek is egy változatos és sokirányú gyümölcskereskedelem körvonalait sejtetik. Ennek egyik jel84. Ikvai Nándor 1981. 38. 85. Frisnyák Sándor 1985. 115. 86. Páll István 1986. 161. 87. Viga Gyula 1985a. 303. 88. Részletesen: Viga Gyula 1986a. 184-185.