Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
ható meg, de vannak nagy hagyományú kapcsolatok is. Ezeknél nem is mindig a földrajzi közelség a meghatározó, hanem a „megszokás 1 '': ebben persze - a kereskedelmi kapcsolatok hagyományos rendje mellett - ízlésbeli tényezők is érvényesülhettek. Ezt a szempontot feltétlenül érdemes lenne figyelembe venni bortermő vidékeink, ill. a borkereskedelem további vizsgálatánál. Gyümölcs A gyümölcs a javak hagyományos cseréjében sajátos helyet foglalt el, mivel azon ritka élelmiszerek közé tartozott, amelyek évszázadokon át nem az Alföld felől kerültek a domb- és hegyvidéki népesség fogyasztásába, hanem inkább a peremterületekről jutottak az ország belsejébe. A hazai gyümölcskultúra tájilag erősen tagolt volt, s joggal feltételezhetjük, hogy a speciális termesztő körzetekhez köthető termeivényei igen korán szerepet kaphattak az árucserében. Az Árpád-kortól a 19. század utolsó harmadáig a gyümölcsösök főleg két nagy geográfiai térszínen fordultak elő: részben a hegyek lábainál, hegyvidékek elődombságain, részben pedig a nagyobb folyók árterein. Az általunk vizsgált régióban a Duna és a Tisza folyását szegélyező, lényegében vadon termő gyümölcsös berkek, ligetek, valamint az Északi-középhegység egyes tagjait szegélyező lankás dombvidékek, s az Alföldre kifutó hegylábi zóna bírtak a gyümölcstermesztés szempontjából megkülönböztetett jelentőséggel. 55 Azonban nem egyszerűen a gyümölcstermesztő körzetek táji elrendeződésének egyenetlensége indukált termékcserét a különböző vidékek népessége között, hanem az is, hogy a különféle talajadottságok eltérő gyümölcsféleségeket teremtenek: amíg a nedves, ártéri talajok elsősorban a körte, alma és szilva termőhelyei voltak, addig pl. az északi, hegyvidéki megyék kiterjedt diós ligetekkel rendelkeztek. 56 Mindezekhez járult az egyes gyümölcsfajokon belül a sajátos tájfajták kialakulása , valamint az, hogy az ország egyes vidékei között - a geográfiai övezeteknek megfelelően - számottevő időbeli eltolódás volt a vegetáció éves rendjében. A felsoroltak együttes hatásaként sajátos, mozaikszerű kép rajzolható meg a tradicionális kereskedelem e területéről is, amely azonban csupán képlékeny, rugalmas rendszerként értelmezhető, s egyaránt tartalmaz konzervatív, sokáig változatlan, valamint mobilabb, változékonyabb elemeket. A középkori gyümölcskereskedelemről aránylag kevés, s meglehetősen ellentmondásos adat áll rendelkezésünkre. Az azonban nagyon valószínűnek látszik, hogy a történeti Felső-Magyarországon át már a 16-17. században intenzív gyümölcskereskedelem zajlott Nyugat-Európa, elsősorban Szászország, ill. Németország és Szilézia irányába. Ennek közvetítői - Rapaics Raymund szerint - talán morvák és csehek lehettek , 57 de természetesen nem zárható ki más nációk, s a magyarság - főleg nemesség - kereskedése sem. 58 A szilvával, cseresznyével, szőlővel, barackkal és különféle aszalványokkal folytatott kereskedelem fontos központjai voltak Nagyszombatéi Trencsény, ahonnan Lengyelországba, a Magyar-alföldre, és Horvátországba is szállítottak a kereskedők. 59 A gyümölcskereskedelem jelentőségére és szervezettségére utalhat, hogy Besztercebá55. Belényesy Márta 1955. 25.; A Duna-mente gyümölcsöseinek jelentőségéhez: Andrásfalvy Bertalan 1963. 271-305.; Részletesen, bő irodalommal: Viga Gyula 1986. 175-195. 56. Belényesy Márta 1955. 25.; Andrásfalvy Bertalan 1975. 251.; A gyümölcsfajták differenciáltságához: Györffy István é. n. II. 195. 57. Rapaics Raymund 1940. 111-112., 126-128. 58. Takáts Sándor 1917. 358-377. 59. Trejbáljiri 1973. 110.
