Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Dám László: Építészeti régiók a Kárpát-medence északkeleti térségében

3. kép. A nyitott eresz és az oromtcrnác elterjedése Északkelet-Magyarországon. 1 = oromtornác, 2 = nyitott eresz A nyitott eresz mellett a táj népi építészeti képének sajátos jellemvonása az orom-, a homlok- és körtornácok nagyarányú elterjedése. Az oromtornác építése sem az Északkeleti-Kárpátok, sem az Alföld tájaira nem jellemző. Az Alföldön - a szatmári, beregi tájakon kívül - csak Békés megyében terjedt el jelentősebb mértékben. De ezek a békési szlovák etnikumhoz kapcsolódó „podsztyenák" nem is tekinthetők szabályos oromtornácnak, inkább a ház elejét és bejáratát védő előtérnek, amely alaprajzilag, szerkezetileg és funkcionálisan is eltér az oromtornáctól.

13 A Tiszántúl északi részén szórványosan felbukkan a Bihari síkság Érmellékkel határos vidékén (pl. Álmosd), itt-ott a nyírségi hajdúvárosokban, és a Ligetalján (Hajdúsámson, Vámospércs, Nyírbátor), majd tömegesen az Ecsedi-láp környéki falvakban, a Nyírség északkeleti térségében, s a szatmári, beregi Tiszaháton(3-4. kép).

14 Erdély északi részén (Naszód-, Máramaros megyékben és Szatmár északi területein) már a kemencés házforma uralkodik, ahol a többnyire ház + pitvar + kamra tagolódású épület lakóhelyiségét nagyméretű, annak egyharmadát elfoglaló hasáb alakú kemencével fűtik. „A hátulsó hossz- és belső keresztfal összeszögelésénél rendesen jó nagy tért foglal el a kemencze. Részei: a padja, a tüzelőhely, a kenyérsütőhely. A tüzelőhely fölé a füst elvezetésére egy négyoldalú, majdnem a padlásig érő függélyes állású »kus« emelkedik és abból a középfalon keresztül az előszobába füstöt elvezető, szintén fából készült, s agyaggal kitapasztott »czivka« = körtő van. Ez is 13. KRUPA András 1985. 287. 14. Vö. DÁM László 1982. 38-39. és a 12. jegyzetben felsorolt munkák.