Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Dám László: Építészeti régiók a Kárpát-medence északkeleti térségében

4. kép. Körtornácos ház. Kömörő, Szatmar megye. Dám L. felv. négyszögletű, de jóval keskenyebb, s kissé rézsútosan, dűlten lefelé áll. Az előszobából a füst feltódul a padlásra, a padlásfeljárónak hagyott résen. A padláson aztán csak úgy kavarog a füst, annyira, hogy a sertés »aprólék«, sódar szalonna és háj megfüstölésére nem szükséges a kémény. Az ilyen kemenczeszerkezet a ruténeknél nem általános, amennyiben a Felső-Verhovinán lakó ruténeknél a füst elvezetésére sem »kus«, sem »czivka« nem alkalmaztatik. A füst a levegőnél könnyebb természeténél fogva embermagasságon felül emelkedik és csak bizonyos időváltozásra száll lejjebb és gyötri a bentlakókat" - írja a Máramaros megyei Talaborvölgy építészetét ismertető Nemes Mihály

15 Vuia Romolus szerint a kemence szája fölé emelt füstfogó és a hozzá csatlakozó kürtő, amely a füstöt a padlás és kémény nélküli pitvarba vezeti, csak későn, a múlt század második felében jelenik meg. Szatmár északi részén és Ugocsában gyakran alkalmazták a pitvar fölé épített vakkéményeket is.

16 Ennek a házformának az elterjedése azonban már jórészt kívül esik a magyar nyelvhatáron, s szervesen kapcsolódik ahhoz a házkultúrához, amely az Északkeleti-Kárpátok különböző keleti szláv népcsoportjait jellemzi. A belső fűtésű szobai kemencék és a hozzájuk kapcsolódó füstelvezető szerkezetek elterjedésének történeti kérdéseit a térségre vonatkozó szakirodalom részletesen tárgyalja. A fejlődés, változás útját illetően azonban a vélemények erősen eltérőek. Az egyik álláspont képviselői szerint a füstelvezető szerkezet nélküli, belső fűtésű szobai kemence előbb kürtőt kap, amely 15. NEMES Mihály 1909. 228-229 16. VUIA. Romulus 1937. 400-401