Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)
Balassa M. Iván: A Kárpát-medence északkeleti térsége lakóházfejlődéséről
az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a sokszorosan rétegzett jobbágyság, majd a parasztság nem mindegyik rétegénél kívánják meg a hatóerők ezt a továbblépést, és egyes rétegeknél megőrződik egy korábbi lakóházfejlődési fázis. így kétségtelen, hogy egy adott időben a különböző vagyoni helyzetű rétegeknél egy meghatározott területen belül is más és más lakóházakat találhatunk, de ezek nem külön fejlődési utakon alakultak, hanem ugyanannak a fejlődésnek különböző fázisait képviselik. Időszakonként a lakóház fejlődésére ható erők természetesen változnak. A korai szakaszokban a termelőerők fejlettségi színvonalával összhangban elsősorban a termeléssel közvetlenebb kapcsolatban lévő tényezők tűnnek alapvető fontosságúnak: a természeti környezet, az, hogy a lakás részben a termelés színhelye is, hogy a termelés alapvető egysége a feudalizmusban a család stb. 16 A jobbágyság korszakának végétől, a társadalmi viszonyokban, a termelésben végbemenő változásokkal párhuzamosan, ezekkel összhangban egyre nagyobb szerepet kapnak - hasonlóan a parasztság életének más területein tapasztaltakhoz - bizonyos irracionális tényezők is, például a reprezentálás igénye, s ezek magukban hordják annak a lehetőségét, hogy a fejlődés az alaptendenciák további érvényesülése mellett szétágazzon. A fejlődés egyenesvonalúsága megítélésem szerint nem jelenti azt, hogy mindig és mindenhol minden jelenség egy sorba illeszthető. Egy-egy következő fejlődési szakasz, melyet már tipikusnak tekinthetünk, nem azonnal és nem egyszerre születik meg, hanem variánsok sorából választódik ki az a megoldás, mely végül is optimálisan megfelel a változást kiváltó tényezőknek. Igy a variánsok közül sok - a folklorisztika műszavával élve - invariánssá válik, a fejlődés tovább nem folytatott, vagy folytatható zsákutcájává. Az invariánsok léte nagyban megnehezíti a fejlődés pontos nyomon követését, a fejlődési modellek kialakítását, hiszen a nemegyszer rendkívül forrásszegény korszakokban, ahol esetleg akár egy egész évszázadot mindössze egy adat reprezentál, nincs meg annak a lehetősége, hogy például statisztikai alapon elválasszuk egymástól az általánost és az egyedit. Mielőtt a Kárpát-medence északkeleti részének lakóházfejlődéséről kialakított elképzeléseimet vázolom, még egy kérdéskört érintenem kell. A Kárpát-medence a késői népvándorlás kort követően a feudális állam megszerveztével történelmileg rendkívül rövid idő alatt gazdaságilag, társadalmi szerkezetében egységessé vált, és ez éreztette hatását a földrajzi-gazdasági egységet benépesítő lakosság kultúrájában is. A kultúra egyes részterületeire, egyes jelenségeire, jelenségcsoportjaira természetesen eltérő mértékben hatott az egységesülési tendencia, attól függően, és azzal párhuzamosan, hogy milyen szorosan kapcsolódtak gazdasági, termelési körülményekhez, vagy mennyire voltak ettől függetlenek. Megítélésem szerint a népi építkezés a kultúra szoros gazdasági-termelési kapcsolódású területei közé tartozik. 17 16. Ld. erre részletesebben TOKARJEV, Sz. A. 1968. 3. vagy RAPPOPORT, Arnos 1969. 135., ahol az alakító tényezők tekintetében más-más kiindulópontból, de lényegében azonos vagy közeli eredményekre jutottak. 17. Ld. erre még BALASSA M. Iván 1988. 495-496.
