Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)
Balassa M. Iván: A Kárpát-medence északkeleti térsége lakóházfejlődéséről
A Kárpát-medence északkeleti részén az önálló lakóházfejlődés kiindulópontjának meghatározásánál sajátos helyzetben vagyunk. Abban nagyjából egységes a kutatók véleménye, hogy ezen a területen a középkor végén, az újkor elején az alapforma egy központi bejáratú háromhelyiséges épület volt. Ebbe az épületbe az egyetlen szabadba nyíló bejáraton előbb egy olyan helyiségbe juthattunk, mely alapvetően csak közlekedő-, esetleg közlekedőés tárolótér. Innen nyílik az egyik oldalra egy olyan helyiség, melynek funkciója még szinte osztatlan, lakó- és feldolgozótér egyszerre, sőt bizonyos, akár egészévi, vagy csak szezonális tárolás is történik benne. Itt van az egész lakóépület egyetlen tüzelőberendezése, melynek tüzelő-, illetve füstnyílása ebbe a térbe nyílik. A központi közlekedő/tárolótérből ez utóbbi helyiséggel átellenes oldalon egy - általánosítva - tároló funkciójú helyiség nyílik. Ez az alapforma a Dunántúlon honos lakóépületektől alapvetően különbözik - ott nincs meg a központi bejárat -, az Alföld felé azonban van némi hasonlóság. Ez azonban véleményem szerint csak látszólagos. Ezeknél az épületeknél a szabadba nyíló bejárattal bíró helyiség a középkor végén egy zárt tüzelővel bírt, később pedig nyílt tüzelős feldolgozótér volt, ahonnan az innen megközelíthető lakóhelyiség zárt tüzelője is fűthető. Ez a tüzelőberendezéssel ellátott feldolgozótér - mint legutóbb bizonyítani igyekeztem 18 - az Árpádkori egyhelyiséges, osztatlan funkciójú hosszú oldali bejáratú építmény folytatója, míg a belőle nyíló, kívülről fűthető zárt tüzelőberendezésű (a középkor végén még kályháskemencés) nagy valószínűséggel mennyezettel ellátott lakóhelyiség a mezővárosi/kuriális építészet hatására csatlakozott hozzá. Nyilvánvaló, hogy a Kárpát-medence északkeleti térsége lakóházában a fejlődés kiindulópontját abban a helyiségben kell keresnünk, amelyikben a tüzelőberendezés van, és amelyik még az épület háromhelyiséges korszakában is több funkciót egyesített magában azáltal, hogy a zárt tüzelőberendezés tüzelőnyílása ide szolgált. Ennek az „alaphelyiség"-nek azonban - ellentétben az alföldi alapsejttel, a későbbi konyhával - a bejárata a rövid oldalról nyílik, és emellett helyezkedik el a tüzelőberendezés. Ezért vélem úgy, hogy ebben a térségben a lakóház fejlődésének kiindulópontja egy olyan egyhelyiséges objektum, melynek bejárata a rövid oldalról nyílik, és az osztatlan funkciójú belső térben a zárt tüzelőberendezés közvetlenül a bejárat mellett kapott helyet. Ezeket, a rövidoldali, oromzati bejáratú házakat, a bejárat mellett elhelyezkedő kemencével a régészeti kutatás az utóbbi időben egyre nagyobb számban mutatta ki a Kárpát-medence északi térségéből. 19 Két nehézséget azonban nem lehet elhallgatni ezekkel a leletekkel kapcsolatosan. Mindenekelőtt, a koruk nem teljesen megnyugtatóan tisztázott. Nem egy esetben 9. századi időmeghatározás is előfordul, pl. Komjáti V. (Komjatice-Tomásové) 9-12. század, 20 Nyitra (Nitra-Őindolka) ugyancsak 9-12. század, 21 van közöt18. BALASSA M. Iván 1989. 122-127. 19. Részletesebben összesítésüket ld. BALASSA M. Iván 1988. 490-491. 20. HABOVÔTIAK, Alojz 1985. 87., 20. á., 284. 21. HABOVÔTIAK, Alojz 1985. 300.
