Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Sabján Tibor: A tüzelőberendezések terminológiai vizsgálata Északkelet-Magyarországon

Vizsgált területünktől keletre, délkeletre az észak-erdélyi és partiumi részeken a kabolás kemencéhez hasonló tüzelőegyüttest találunk, amely a szobában lévő, vagy csak oda benyúló belülfűtős kemencéből és a szája fölé emelt szikrafogó sátorból áll. Ennek a tűzhelynek és a kabolás kemencének rokonságára már történtek utalások kutatásunkban, de a kérdés kidolgozása még várat magára.

5 A fent vázolt tűzhelytípusok közvetlen jelenlétükkel vagy közvetett hatásukkal jelen vannak Északkelet-Magyarország népi építkezésében. Szerepük időben és térben változik. Elmondható, hogy a 19. században a belülfűtős kemencék erős visszaszorulása figyelhető meg, melyet az alföldi típusú tüzelők délről északi irányban történő terjedése követ. A folyamatot a takaréktűzhelyek 19. század végi megjelenése szakítja meg. Ekkor a szobából fokozatosan kiszorulnak a kemencék és a konyhában kapnak helyet. A szobák fűtését pedig a takaréktűzhelyek vagy a vaskályhák látják el. Terminológiai vizsgálatok Északkelet-Magyarországon Terminológiai vizsgálatomban elsősorban a kívülfűtős tűzhelyekhez kapcsolódó elnevezéseket veszem elemzés alá. Kisebb földrajzi egységről lévén szó, igyekeztem következtetéseimben az egész nyelvterület tanulságait érvényesíteni.

6 Mielőtt azonban a kívülfűtős tűzhelyek elnevezéseinek elemzéséhez hozzálátnánk, a meglehetősen keveredett anyagból ki kell szűrni azokat a fogalmakat, amelyek más tüzelőkhöz kapcsolhatók. A Sajótól nyugatra található kürtös kemencék részeit a kürtő, tűzpad, szapha, cseresznyeg,

7 más álláspont szerint a kürtő, cseresnyeg, szapha, tiszpal vagy kocik

8 szócsoporttal jellemezhetjük. A Sajótól keletre a kabola, tőc/tőcik elnevezéseket rögzítette az összefoglaló kutatás.

9 Bakó Ferenc is felfigyelt arra, hogy a fenti terminológia alig keveredik az alföldi kemencék megnevezéseivel.

10 A kevés példa közül most csak kettőt említünk: a Nógrád megyei Karancskesziben a kívülfűtős hasábkemence előtti fapadot szapajjának, a fal melletti zugot Ax/c/cónakhívták.

11 A csereháti Baktán a boglyakemencét kabolának nevezték, fal felőli részét pedig sumák.

12 Ha a környező területek kívülfűtős tűzhelyeinek terminológiáját vizsgáljuk, több területi egységről kell beszélnünk. A Tisza-Zagyva-Tarna vonaltól keletre a kemencezug neve sut, az ajtó felőli megemelt padkarészt kuciknak hívják. A kemence falhoz csatlakozó része a torok, a kemencére pedig leg5. A teljesség igénye nélkül: GÖNYEY Sándor 1931. 7, 16.; BALASSA M. Iván 1985. 101, 118, 154.; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 100. 172. 6. A munkához az egész nyelvterületre kiterjedő kartográfiai vizsgálataimat használtam fel. Ezekben a kívülfűtős tűzhely legfontosabb terminológiáit elemeztem a néprajzi és a nyelvészeti szakirodalom, adattári és archívumi adatok, valamint saját gyűjtéseim alapján. Alaptérképemet ellenőrzés végett összevetettem a Magyar Néprajzi Atlasz 245. lapjával, A lehetőségért külön köszönet illeti BARABÁS Jenő főszerkesztőt. 7. BALASSA M. Iván 1981. 10. 8. BAKÓ Ferenc 1978. 93.; lásd még ISTVÁNFFY Gyula 1911.5. 9. BALASSA M. Iván 1981. 8. 10. BAKÓ Ferenc 1978. 93. 11. SZNM adattár 2347/8. 12. VAJKAI Aurél 1937. 269.