Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Sabján Tibor: A tüzelőberendezések terminológiai vizsgálata Északkelet-Magyarországon

A TÜZELŐBERENDEZÉSEK TERMINOLÓGIAI VIZSGÁLATA ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON SABJÁN TIBOR A magyar nyelvterület északkeleti térsége tüzelőtípusokban, formai variánsokban rendkívül gazdag, hiszen több nagytáji tüzelő- és háztípus találkozási zónájában fekszik.

1 A változatos tüzelőberendezésekhez nehezen áttekinthető terminológiai tarkaság tartozik, amelynek elemzését bonyolítja, hogy az utóbbi száz évben a hagyományos tűzhelyek területi kiterjedése állandó mozgásban volt. Hol a déli irányú expanzió, hol a hagyományvesztés formálta az egyébként is bonyolult megnevezések funkcionális tartalmát, egy-egy tűzhelytípushoz való tartozását, vagy arról történő leválását. Ahhoz, hogy a terminológiai Kérdéseket tisztán láthassuk, először a környező nagytájak tüzelőberendezéseit kell áttekintenünk. Területünktől délre az alföldi kívülfűtős sárkemencék terjedtek el. Nemcsak a tüzelőberendezés, hanem a funkcionális rend, az anyaghasználat és a füstelvezetés is jelentős hatást gyakorolt a környező vidékek lakáskultúrájára, így Észak-Magyarországon a 19. század második felében és a 20. század elején az alföldi építkezésmód meghatározó expanziójával találkozunk.

2 Észak-Magyarországon az alföldi hatásokat megelőzően a belülfűtős kemencék használata volt jellemző. A kemencék füstelvezetése alapján két táji típust rajzolhatunk fel. A Sajó vonalától keletre ferde helyzetű kürtők terjedtek el, melyek a kemence és az előtte lévő tűzhely füstjét a pitvarba vezetik. A kemence fölé boruló füstfogónak ismertek csempézett változatai is. A Sajótól nyugatra a függőleges kürtők használata jellemző. Ezek a kemence és a tűzhely füstjét a padláson lévő szikrafogókba vezetik.

3 Észak-Magyarország nyugati, a Kisalföld északi és keleti területein ismét a kívülfűtős tüzelőberendezések vannak használatban, szobai sárkemencék, illetve táblás kályhák alakjában.

4 1. Elég itt BARABÁS Jenő tüzelőkről és háztípusokról készített összefoglaló térképeire utalnunk. (BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 101, 168.) 2. BARABÁS Jenő 1974/a. 97-100.; DÁM László 1982. 105. 3. BALASSA M. Iván 1981. 8-10. 4. A táblás kályhák eredetével kapcsolatban északi hatásokra hivatkozni helytelen. (BALASSA M. Iván 1981.5.) A táblás kályhák ugyanis 17. századi nemesi előzmények után a 18-19. században terjednek el a parasztság körében, nagyjából azonos időpontban. Az ország több részéről kimutatható, hogy terjesztésükben a városi kézműves- és polgárréteg játszik jelentősebb szerepet.