Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Kovacevicova, Sona: A népi és a városi építészet közötti kapcsolatok Szlovákia múltjában

szorultak, s Nyugat-Szlovákia területén mind a mai napig állnak az ilyen jellegű építmények. A lakóház fejlődése szempontjából igen fontos tanulságokkal szolgál a terminológia is, az a terminológiarendszer, mely az elnevezés és a tárgy között fennálló viszony történeti elemzése alapján Szlovákia, Ausztria és Magyarország egy részén valószínűleg a 11-13. század folyamán alakult ki. Szlovákia keleti részében atöbb helyiségből álló lakóegység és a lakóhelyiség elnevezésére a szlovák, a magyar és a német nyelvben ugyanazt a szemléletet tükröző elnevezést találhatjuk: szlovákul chyza, magyarul ház, németül Haus. Nyugat és részben Közép-Szlovákia területén azonban bizonyos differenciálódás figyelhető meg; az egészre, teljes épületre megmaradt a dorn {domus = ház), a lakóhelyiségre pedig az izba (istuba, német Stube, magyar szoba) elnevezést használják. Az osztrák források szerint erre a megkülönböztetésre a lakóhelyiségeknek fűtési lehetőséggel való ellátásának köszönhetően került sor.

3 A templomok építéséhez kapcsolódó István-kori, 11-13. századi rendelkezések rögzítik először az építőanyagok differenciálódását, rangsorolását, mely szerint a legnagyobb értékű a szilárd építőanyag (kő, égetett tégla) a legkisebb pedig a puhafa és az agyag volt.

4 Ez a rangsorolás ezer évig fennmaradt, sőt különböző körülmények között (pl. az ellenreformáció időszakában) normaként is előlépett. Jelentőségéből - az erdőgazdálkodás racionalizálásának köszönhetően - Mária Terézia korában kezdett veszíteni és csak a 20. században, a biztonsági és higiéniai előírások, a szigorú fagazdálkodási, erdőművelési utasítások betartása következtében vesztette el teljesen a jelentőségét. A városok fejlődése 13-16. század A 12. században Európa legnagyobb részén a feudalizmus mély gazdasági és társadalmi válságba került. A válságból való kilábalás gyógymódját egy új modellben keresték, s azt csakhamar a hanzavárosok és e városok hátországa gazdasági-társadalmi viszonyainak rendszerében fedezték fel. A modellt azután nemsoká fokozatosan Sziléziában, Alsó- és Felső-Ausztriában, Morvaország egy részében és Magyarországon is alkalmazni kezdték. A rendszert a rendi nemesség jogain és privilégiumain alapuló, az állami kincstárat és az államhatalmat egyaránt romlásba döntő extenzív, önkényes földesúri gazdálkodás társadalmi-gazdasági és jogi ellensúlyaként is jellemezhetjük. Az uralkodók az országot - megbízottaik révén - benépesítették, új települések (városok és falvak) egész sorát alapították. Ezek az új települések, az új birtok-, társadalmi, jogi kötelezettségek és új technológiai eljárások révén fokozatosan éppen azoknak a térségeknek a földjeit és ásványkincseit aknázták ki, amelyek korábban, a rosszabb minőségű földjeik miatt 3. 7000 Jahre Bebenberger in Österreich, Wien, 1976, 141. és kk. 4. Slovensko, Dejiny 1. Bratislava, 1971. 228. és kk.; Pamiatky na Slovensku, Súpis pamiatok, 4. Bratislava, 1978. 55. és kk.