Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)
Páll István: A táji jellegzetességek keveredése Északkelet-Magyarország népi építkezésében a 18-19. században
féle jelző nélkül összeírt kemencék (pl. a „kiskert felől való végső házban" számba vett „kemence, két ház fűi rúlfa" és a páter házában lévő is), vagy az 1745-ben egy ibronyi kúriális házban említett kemencék 44 miből készült tüzelőberendezést jelöltek. Az 1664-ben a kallói vár porkolábházában, az inasok házában és a városi kocsmában talált paraszt kivül fötő kemenczék, a 17-18. század fordulóján a kisvárdai várhoz tartozó majorházban összeírt régi paraszt kemence már minden bizonnyal sárból készült formát jelölhet, hiszen a „paraszt" jelző egyszerűt, a módos tüzelőberendezéstől elütőt jelez. 45 (Egyébként e várak sütőházaiban földkemencét és paraszt belől fötő Kemenczét is említenek!) A már idézett 1777-es tiszanagyfalui adat éppen ezt bizonyítja, hiszen a boglyakemence nem felelt meg a magasabb igénynek, s emiatt kellett kályhás kemencét beszerezni. 46 A kemencék formájára és anyagára vonatkozó adataim viszonylag kis számban fordulnak elő a forrásokban, mivel legtöbbször csak a kemence nevet jegyezték fel. 1755-ből való az első adatom, amelyik „sárbul tsinált bogja kementze'''-t említ Tiszaeszláron; 47 ezután e század majd' minden évtizedéből vannak hasonló feljegyzések (a már említett adatokon kívül Keresztúton 1782-ben a cselédház bogja kemenczéjéért 60 dénárt fizettek 48 ), a 19. század 40-es éveiből pedig Balsáról, Komoróból és Nyíregyházáról értesülünk boglyakemencék létezéséről (utóbbi esetben a forrásban a két szobát fűtő boglyakemence szerepel 49 ). Téglakemencérő] 1834-ből Nagykárolyból van adatom, ahol két téglakemencét 12 és fél forintért készítettek. 50 A kemence elnevezés területünk minden pontján felbukkan az egész tárgyalt korszakban; kelet felé haladva a Szamos völgyében, a Szatmárnémetitől délkeletre fekvő Dobrácsapátiban a kemencékről lehullott tapaszt eml ítették 1789-ben, 51 s ez az Alföldről ismert típust valószínűsíti. Legkeletibb adatom a Szinérváralja és Misztótfalu között fekvő Nagysikárlóról való szintén 1789-ből, ahol is a kocsmaházban lévő kemencéhez szorították a verekedők egyikét; ez esetben azonban már nem tudni, hogy a név mögött milyen tüzelőalkalmatosság rejtőzött. 52 Fentebb már részletesebben szóltam a Tiszántúlon gyakori tüzelőberendezés-kettőződésről, a kandalló és kemence egymás melletti létezéséről. A kemencék melletti egyéb járulékok közül meg kell említeni az ülésre szolgáló szobabéli padkákat. Bár konkrét adat nem sok van rájuk, (Kislétáról 1770-ből és Eszlárról 1785-ből említik őket 53 ), az egyéb feljegyzések (pl. a sut vagy a koczik, melyre leültek vagy lefeküdtek) az 1770-es, 80-as években 44. SzSzMLt. IV.A.9. F. IV. N° 5. 45. VIRÁGH Ferenc 1981. 136. (Kisvárda) és KERESKÉNYI Miklós 1985. 274. (Kalló) 46. SzSzMLt. IV.A.9. F. XXII. N° 62. 47. SzSzMLt. IV.A.9. F. XXV. N° 3. 48. SzSzMLt. IV.A.9. F. VII. N° 8. 49. PÁLL István 1987. 44.; KISS Lajos 1932. 395. 50. SzSzMLt. V.A.505. 1.d. 51. SzSzMLt. IV.A.508.3.d. F. 16. N°21. 52. SzSzMLt. IV.A.508.6.d. 53. SzSzMLt. IV.A.9. F. 1. N° 74. és IV.A.9. 74. d. N° 95.
