Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Botík, Ján: Lakóházak Szlovákia német nyelvszigetein

a környező szlovák népesség patriarchális-nagycsaládi berendezkedésétől, visszatükröződött ez a különbözőség a habán lakóházak alaprajzi és funkcionális megoldásaiban is. Világos, hogy a habán házak Szlovákián belül alaprajzi és funkcionális tekintetben is olyannyira specifikus jelenségek, hogy joggal tekinthetjük őket az azokról a német területekről származó kulturális importoknak, ahonnan a habanok eredetileg mostani lakóhelyükre érkeztek. Kulturális importként kezelhető néhány szerkezeti és technológiai elem is. Főleg a kazettás falazási technika (Fachwerk) alkalmazása a házormokon, illetve a fő- és közfalakon tekinthető ilyennek. Jellegzetes habán építkezési megoldásnak tekinthető az a technológiai folyamat is, amikor a tetőfedő anyagot sárral itatják át hogy annak szigetelő- és tűzálló tulajdonságait fokozzák. A habán építkezési gyakorlat, hagyomány, fent említett sajátos jegyein kívül, amelyeket kulturális importként könyvelhetünk el, a habán házakon olyan építészeti megoldásokkal is találkozunk, amelyeket a környező szlovák etnikumtól való kulturális átvételként értelmezhetünk. Ilyen jelenség a (már ; j.abui. tenát a 1 7-18. századi habán házakon is megfigyelhető) maszszív sárfalaknak, vert, illetve vályogfal formájában mutatkozó jelenléte. Ami a több család által lakott Körmöcbánya környéki emeletes német lakóházakat illeti, minden jel arra mutat, hogy a lakóházak alaprajzi és funkcionális megoldásait azok az új, specifikus gazdasági és társadalmi körülmények alakították ki, amelyek a német telepesek életkörülményeit már az új , .an itatarozták meg. Ez a terület a 13-14. szazad folyamán telepult be a német jövevényekkel. Körmöcbányán és környékén a bányászat kezdeti felvirágzása során az itteni bányászok, favágók és szénégetők egzisztenciális biztonsága feltételezhetővé teszi, hogy különálló családi házakban laktak. Nagyjából a 16. század közepe óta, amikortól a bányászok mellékfoglalkozásként már mezőgazdasági termeléssel is kénytelenek voltak foglalkozni, kezdtek kialakulni, illetve elterjedni a több családnak otthont biztosító emeletes lakóházak több, németek által lakott, Körmöcbánya környéki településen. Joggal feltételezhető, hogy ezen házak mintájául, előképéül a körmöcbányai emeletes polgárházak szolgáltak. Prazák, Vilém aprólékos összehasonlító elemzéseivel arra a megállapításra jutott, hogy a Körmöcbánya környéki német nyelvsziget többcsaládos közös házainak etnikai sajátosságait a családi élet következetes, még a közös lakóházon belül is megnyilvánuló önállóságában kell látnunk. Ezzel szemben a szlovák etnikum körében megfigyelhető nagycsaiadi életforma az emeletes házak esetében is gazdasági, termelői, fogyasztói és iakáselrendezésbeli egységet, közösséget jelent. A németek és szlovákok több család által lakott emeletes házai között a tipológiai és etnikai különbözőséget tehát abban kell látnunk, hogy az egyik oldalon az egyes lakóegységeket, beleszámítva az egyénileg használt, külön tüzelőberendezéseket, minden család teljesen önállóan használta, míg a másik oldalon, a szlovák etnikum köreben, a lakóház összes helyiségét, beleszámítva a közös tüzelőberendezést, az egész nagycsalád közösen használta. Mindkét megoldás tehát a két etnikum más-más családszervezeti hagyományainak a terméke. Az új otthon speciális gazdasági és társadalmi fejlődésbeli sajátosságaival magyarázhatóak a Felső- és Alsó-Boca-i bányászházak alaprajzi és funkcionális jegyeinek kialakulása is. Ez a zárt területen felbukkanó lakóháztípus