Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Templomok festett mennyezetei és berendezései - Szabadfalvi József

A festőasztalosság szinte egyidős az asztalosmesterséggel, amely a történelmi Magyarországon a 13. századtól fokozatosan jelent meg. A Felvidék nyugati részein jöttek létre az első fűrészmalmok, itt dolgozták fel az első fenyődeszkákat és ebből alakult ki a fafeldolgozásban egy új technológia, az asztalostechnika, indult meg a fejlettebb bútorkészítési mód, kezdték készíteni az első ládákat és fali szekrényeket. Korábban a fafeldolgozásnak csak az ácsok által kialakított technikája, az ún. ács-technika volt ismeretes. Ez pedig csak a keményfákat ismerte alapanyagként. A festőasztalosok fenyődeszkára temperával festettek. Sablont alig használtak, szinte kizárólagos a szabadrajz. A rozetták, tulipánok, indák és palmetták folyamatosan ismétlődnek, azok azonban sem méreteikben, sem vonalvezetésükben, sem pedig színhasználatukban nem azonosak. A festőasztalosok tevékenysége tehát elsősorban a festésben emelkedik ki. Festett mennyezetek a középkorból határainkon belül nem maradtak fenn, azokat elemésztette a történelem vihara. Már csak az írásos források említik a Zemplén megyei mikóházi kastélyt, amelynek 1672-ben felvett inventáriumában a következőket olvashatjuk: „Eöregh Palotában Nap kelet felől... ezen Palotának az Mennyezetei rozás". Valószínűnek látszik, hogy a 1 7. század közepén a sárospataki „palotának" is festett fa mennyezete lehetett. Az 1 701. évi inventárium is „aranyos festett deszkás" mennyezetet említ. Középkori hagyományok élnek tovább megyénk legkorábbi templomi mennyezetdeszkáin, az Ózd-Szentsimonban találhatón (83-84. kép). Abszolút értelemben is a legrégibb, 1650-ben festették, rajta a következő felirat látható: „Hoc opus edificatum est in honorem dei per nos mensatores Stephanum Lévay et Stephanum Comaromy in anno 1 650. die 26 octb" (Ezt a munkát isten dicsőségére készítette Lévay István és Komáromy István asztalos). A 14. században épült templomban középkori falfestményeken a sárkánnyal küzdő Szent Györgyöt, a királyok imádását fogadó Madonnát és a golgotai jelenetet tárták fel 1948-ban. Középkori hagyományokra utalnak a templom mennyezetének hosszúkás táblái. (Később a négyzet vagy téglalap formátumú egységek uralkodtak el.) 24 nagyméretű táblából áll, a 4. sorban futó 6-6 táblát széles festett keretek választják el egymástól. 15 tábla keresztben is kettéosztott, néhány négyes osztású. „A díszítmények rajza kalligrafikus és változatos. Legjellegzetesebb motívumok az akantuszból képzett tulipánok, palmetták, rózsák, rozetták, vázák, olasz koszorúk, szőlőfürtök, hármas levelek és a sok apró pöttyös vonalas térkitöltő elem. Az egyik táblán négy, szépen stilizált páva bújik meg az átlósan elhelyezett díszítmények között." - írja róla a festett templombelsők legjobb ismerője, Tombor Ilona. A szentsimoni mennyezet - amely tájunk legjelentősebb emléke - még őrzi a ké-