Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Műemléki templomok - Détshy Mihály

gott vörös kövekből rakott új templomhajó több ütemben, utóbb megváltoztatott terv szerint épült fel. Ezért mutatkoznak lényeges eltérések a korábbi északi és a későbbi déli oldala között. Ez utóbbival együtt készült talán már a XIII. század elején a pompás nyugati kapuzat. Lépcsőzetesen összeszűkülő bél letét három oszloppár gazdagítja. A félköríves záródású kapunyílást oroszlánfigurás gyámköveken nyugvó, kiugró oromzat koronázza. Az orommezőta homlokzatokfranciás jellegétől elütő, észak-itáliai hatást tükröző, karcsú oszlopos vakárkádok töltik ki. A hajó keleti vége befejezetlen maradt. Az oldalfalak végei közé a hajó lezárására ideiglenesnek tűnő falat húztak közepén diadalívvel a szentélyként megmaradt körtemplom felé. Ennek nyugati karéját lebontották, és falcsonkjait hevenyészett falnyelvekkel csatlakoztatták az új építményhez. A széles új hosszházat talán háromhajósra tervezték. Erre utal a nyugati végében álló karzatot hordó, magasra felnyúló pillér kialakítása is. A karzat alját három keresztboltozat fedi. Bordáik a faragványos pillérfőkről indulnak. Egyiken egymás szakállát tépő két figura látható, a másikon finom metszésű levéldísz, amely a pillérek tetejét lezáró fejezeteken megismétlődik. Az általánosabb, négyszögű hajóval és félkörös apszissal épült korai templomtípus jellegzetes példája az egerlövői parányi templomocska, amelyhez a XVIII. század végén a reformátusok jóval nagyobb építményt toldottak. Tekintélyesebb méretű Bodrogolaszi rk. temploma, amelyet már 1201-ben említ a pataki „olasz" vendégnépek kiváltságlevele. Nyugati homlokzata előtt karcsú torony emelkedik, felső szintjein kecses ikerablakokkal (141-142. kép). A Hernád völgyén e típust képviselik Hernádbüd és Cöncruszka református templomai, de mindkettőjük nyugati tornya elpusztult. E templomok sorában egyik legjelentősebb ugyancsak a Hernád-völgyi Vizsoly református temploma (106—111. kép). Kis hajójához keskenyebb és alacsonyabb, dongaboltozatos szentélytér, kórus, és ehhez még keskenyebb, negyedgömb boltozattal fedett, félkörös apszis kapcsolódik. Ezekből tevődik össze eltérő magasságú nyeregtetőkkel és az apszis félkúpjával fedett, lépcsőzetesen tagolt festői épülettömege. Az apszis külső íves felületét a középen nyíló kis ablaktól kétfelé csúcsíves fülkék sorai élénkítik. A hajó déli oldalán az egykori bejárat lépcsőzött bélletű, félkörívvel záródó kapuzata, fölötte a tölcséres ablaknyílások sora. A szentélytér és az apszis belső felületeit XIII. századi, román stílusú falfestmények töredékei díszítik (109—111. kép). A kis román hajó nyugati falát a XIV. században lebontották, és nagyobb gótikus hajót toldottak hozzá. A szentéllyé vált kis hajót bordás keresztboltozattal fedték le. Az új nyugati homlokzat elé alján ívekkel áttört tornyot emeltek. Az egykor magasabb gótikus hajó sima falfelületeit szőnyegszerű mezőkben változatos témájú falfestményekkel borították be. A reformátusok lemeszelték a freskókat, miután a XVI. század