Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Műemléki templomok - Détshy Mihály

derekán birtokukba vették a templomot. Erről az időről, amikor a mezővároska egyik házában a Károli fordította magyar vizsolyi Bibliát nyomtatták, tanúskodik a templomban feltárt felirat: „Quid hic stas (Si non oras) Potius exi foras" (Itt mit állsz? ha nem imára vársz, jobb lesz, ha kisomfordálsz!). Tornaszentjakab katolikus temploma hasonlóan növekedett, mint a vizsolyi. A kis román kori hajót, amihez közvetlenül kapcsolódik az apszis, a megye egyik legszebb kapuzata díszíti. A déli homlokzatból enyhén kiülő előépítménybe foglalt kapu lépcsős bélletét két oszloppár gazdagítja, a kőfelületeken még mutatkoznak az egykori színes festés nyomai is. A kapuzat fölött három rendkívül karcsú ablak sorakozik. A hajó nyugati falát a XIV. században itt is lebontották, és így toldották hozzá a tágasabb gótikus hajót. Déli homlokzatán láthatók a barokk kori átalakításkor befalazott és részben megcsonkított csúcsíves nyílások. Az 1 746. évi egyházlátogatáskor a belsőben még láthatók voltak a középkori festések nyomai. Az akkor még reformátusok kezén lévő templomot négy évvel később vették vissza a katolikusok. Ezt követően épült a nyugati homlokzat elé a torony, és készült a belső késő barokk boltozata is. A közeli Tornaszentandráson a félkörös apszisú templomok hazánkban egyedülálló, de Európa-szerte is ritka változatával találkozunk (93—94. kép). A meredek, sziklás dombtetőn álló templomocska románkori négyzetes hajójából egymás mellett két félkörön szentélyapszis nyílik. Feltételezték, hogy egyik az őslakosság, a másik az ideköltözött bányász telepesek számára épült. A bányászok védőszentjének nevét viseli a templom és a falu is. Más feltevés szerint II. András felesége, a meráni Gertrud kísérői révén jutott el ide a Merán tartományban is előforduló elrendezés. A régészeti kutatások megállapításai szerint a templom a XII. és XIII. század fordulója táján épült. A negyedgömb boltozatos apszisokat záródásukon egy-egy ablak világítja meg, a két apszist elválasztó falat átjáró nyílás töri át. Az egykor magasabb, négyzetes hajó eredeti lefedésének nem maradtak nyomai. A XIV. században a kis templomot szintén nyugatról hozzátoldott gótikus hajóval bővítették, amelynek az új diadalívvel megnyitott szentélyévé vált. Déli falába ekkor helyeztek az egyik szűk román ablak helyett nagyobb csúcsíves ablakot. Az új hajó gótikus nyíláskeretezései elpusztultak. A román kori falakon a XIII. századi freskótöredékek bukkantak elő: az apszisokat elválasztó fal homlokoldalán „Stephani regis" feliratú arckép, az apszisok ívei fölött sajnos csak derékmagasságig megmaradt figurák, talán utolsó ítéletet ábrázoló falkép töredéke. A bővítést követően az új falakat is kifestették. A diadalíven kétoldalt Szent István és László, fölöttük három-három próféta mellképe látható, a záradékon pedig Isten báránya. A diadalívtől kétoldalt és a hajó északi és déli falán is több falkép maradt viszonylag épen ránk. A XVI. században a falu a török portyák miatt elnéptelenedett, és a templom romba dőlt. Az 1 713. évi egyházlátogatáskor lefedetlenül találták, belseje-