Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története - Veres László

bányák, vashámorok termeivényeinek eljuttatását is. Igaz, hogy a városfejlődés csúcsára egyedül Kassa jutott el, miután szabad királyi városi privilégiumot kapott. De mellette már ekkor feltűnik a sok kiváltságot szerző és nemegyszer a szabad királyi városság közelségébe jutó Miskolc is. A két jelentős település mellett a XVI. századra közel négytucat borsodi, zempléni és abaúji település szerzett mezővárosi kiváltságot. (Borsodban és Abaújban 13-13, Zemplénben pedig 18.) Az ipari és agrártermelésre berendezkedő mezővárosok mellett olyan jelentős bányavárosok is léteztek területünkön mint Dédes, Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Meczenzéf, Rudna és Szomolnok. Az Anjou-korszakban bekövetkezett fejlődést az országosan jellemző gazdasági és társadalmi okok mellett az is elősegítette, hogy az uralkodók jelenléte közvetlenül is érvényesült. Az I. Lajos idején véglegesen felépült diósgyőri vár gyakran nyújtott az uralkodóknak szállást, s fontos diplomáciai eseményeknek (velencei követek fogadása) helyszínt. Később a vár és a körülötte lévő birtokok királynői tulajdonba kerültek mint jegyajándékok. Az uralkodók és a királynék számtalan adománnyal, kiváltsággal gazdagították látogatásaikkor megyénk lakosságát. A mohácsi csatavesztést követően rövid időre területünkre helyeződött át a politikai hatalom súlypontja. 1 526 szeptemberében Miskolcon tartották meg gyűlésüket a felsőmagyarországi vármegyék, majd egy hónappal később Tokaj várában tett komoly lépéseket Szapolyai János a trón megszerzésére. A Ferdinánd és a Szapolyai közötti küzdelemben megyéink Szapolyai mellett sorakoztak fel, s lényegében ekkor kezdődött el az a folyamat, amely a későbbiek során ütközőterületté tette megyéinket, s egészen 1848-ig a Habsburg-ellenesség hagyományos területévé. A „7 vármegye részének" számító Borsod-Abaúj-Zemplén a XVII. század jelentős részében Erdély fennhatósága alatt állott, s ez a kapcsolat meghatározta vidékünk politikai arculatát, gazdasági helyzetét, s nem utolsósorban a nemesség önálló politikai erővé válását. A reformáció térhódítása a XVI. század elején kezdődött el. 1522-ben Kassán kezdték meg Luther tanainak a hirdetését, s ugyancsak Kassán került sor a reformáció térhódítása szempontjából igen jelentős gyűlés megtartására, 1548-ban, amikor megfogalmazták a protestáns hitvallást, a confessio pentapolitanát. A Bebek és a Perényi családok áttérése mindhárom megyében véglegessé tette az új hit uralkodóvá válását, s ezen belül is a kálvini irányzat győzelmét. A luteránus irányzat csak Kassán maradt erős. A három megye Erdélyhez való szoros kötődését az új hit uralkodóvá válásán túl fokozta az erdélyi magyar művelődés is, amely protestantizmusból fakadóan legszembetűnőbben a mezővárosi-falusi iskolahálózat kiépülésében, kifejlődésében nyilvánult meg. A Miskolctól Göncig, a Tokajtól Újhelyig kiépülő iskolahálózat legfontosabb és országos jelentőségű intézménye volt a sárospataki főiskola, melynek alapjait Perényi Péter vetette meg és amely a XVII. században a Rákócziak alatt élte fénykorát.