Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

IFJÚSÁG- ÉS MÜTflíÁSMOZGALOM - Szarka Tíibor: Egy miskolci munkásfőispán

kői ajtót nyitottak. A tanyán élő fiatal 17 éves lány megijedt és elkezdett futni a határ felé. A januári hidegben egy hálóinggel felruházva egészen Ózdig futott, ott összeesett és meghalt." Február közepére már nagymérvű volt a bevándorlás. Oszip ekkor megvédi a menekültek vagyonát is. "Nem szabad engedni - mondta -, hogy a lelkiismeretlen kufárok kezére potom áron elkótyavetyéljék a magukkal hozott állataikat. " Ezek után a még mindig kenyérgondokkal küzdő Borsod megye ellátásán ügyködik. Ennek az az eredménye, hogy 34 vagon búza és 53 vagon napraforgó, valamint szalonna- és zsírsegélyt kap a megye az aratás idejére. Július 31-én a főispánt kinevezik választási közigazgatási vezetőnek három megyébe. Augusztusban ezirányú kötelezettségének tesz eleget, szeptemberben biztosítja a megye és a város szénellátását. Utolsó tevékenységként sikerül elintéznie, hogy Miskolc és a megye kb. kétszerannyi gabonát kapjon, mint amennyi elő volt jegyezve. (Miskolc 40 vagon helyett 70 vagonnal, a megye pedig 57 vagon helyett 120 vagonnal.) November 12-én őt is felmentik tisztségéből és nyugdíjazzák. Nyugdíjazása alkalmából írt egy búcsúlevelet a törvényhatósági bizottsághoz, amely így szól: "Nem kívánok visszapillantást vetni közel három éves működésem idejére, ahogy az ilyenkor szokás. A felszabadulás után a városnak politikai, gazdasági és közigazgatási életét i'rjra kellett rendezni. Ez legyen a múlté. A koalíciós kormánynak és Pártomnak következetes munka és irányítása folytán a megszületett magyar demokráciában a dolgozók helyzete évről-évre javul és közös munkával rövidesen eléri a gondtalan, megérdemelt életet. Amidőn távozom, megköszönöm a Törvényhatóság dolgozó közösségének ezt a megértő támogatást, amit irántam, a Kormány képviselője iránt tanúsított. Ezen támogatás nélkül különösen a felszabadulás utáni súlyos és nehéz időkben a feladatomat nem tudtam volna a törvények és rendeletek szellemében a magyar demokrácia és a dolgozók javára elvégezni." A főispán ezután megköszönte azt a bizalmat és segítséget, amelyet a vármegye lakossága és a hivatalos intézmények, elsősorban a törvényhatósági bizottság nyújtott számára. Majd kéri a bizottságot, hogy: "...munkáját végezze továbbra is a népi demokrácia eléréséig, hogy minden dolgozó mielőbb gondtalan boldog életet élhessen." A törvényhatósági bizottság rendkívüli ülésén november 20-án ünnepélyesen búcsúztatta Oszip Istvánt és elismerését fejezte ki három