Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

IFJÚSÁG- ÉS MÜTflíÁSMOZGALOM - Szarka Tíibor: Egy miskolci munkásfőispán

éves munkásságáért, ünnepélyes, búcsúztató beszédet dr. Gálffy Imre polgármester tartott: "Oszip István valóban országunk és városunk tör­ténelmének egyik legnehezebb időszakában került Miskolc város főispáni székébe. Akkor lett főispán és közellátási kormánybiztos, amikor még hideg vagy ledőlt kémények meredtek az égnek, a gyárak csukottak, az üzeletek üresek voltak, amikor korgó gyomorral tévelygett s kért vé­delmet és kenyeret a társadalom, és amikor bizonytalan talajon, tán­torgó léptekkel indult el új útjára a széthullott közigazgatás. Ebben a korszakban a közigazgatás irányítása igen nagy próbatételt jelentett volna olyan ember számára is, aki a közigazgatási pályára készült, s aki e pályán előzőleg sok-sok gyakorlatot és szakképzettséget szer­zett, de mérhetetlenül nagyobb próbatétel volt a főispáni szék betöl­tése egy egyszerű munkásember számára, aki közigazgatással megelőzően soha nem foglalkozott. Oszip István egyszerű munkásemberként került a főispáni székbe, s most három év távlatából elmondhatjuk, hogy a nehéz próbatételt becsülettel kiállotta. Értette a vezetés tudományát, az emberekkel való érintkezésben bámulatos türelmet, az ügyek intézésében hozzáértést tanúsított, erős volt benne a felelősségérzet és a fele­lősséget mindenben bátran vállalta is. S ha sokszor - amikor kellett ­kemény kezet mutatott, mégis összegyéniségében és magatartásában fő­képpen és elsősorban ember volt. A város alkalmazotti kara hálával és szeretettel búcsúzik a főispán úrtól és azt hiszem a törvényhatósági bizottság érzésének és felfogásának adok hangot akkor, amikor hasonló­képpen a törvényhatósági bizottság szeretetét és köszönetét is tolmá­csolom azért a megértő és nagy munkáért, amelyet Oszip István főispán úr a törvényhatósági bizottság élén és azzal egyetértésben a város talpraállítása, a nép sorsának javítása érdekében végzett." Nyugdíjba vonult tehát, és ezzel azt hinné az ember, végre meg­nyugszik, hiszen annyi megpróbáltatáson és nehézségen ment keresztül, hogy két embernek is sok lenne egy életre. De nem, újra munkába áll. A Keleteurópai Biztosító Társaságnál helyezkedik el, mint gazdasági ta­nácsadó. Ezt nem az anyagiak miatt teszi, hiszen 435 Ft-os javadalma­zásának 90%-át kapja nyugdíjként, tehát 391 Ft 50 fillért, valamint 18 Ft családi pótlékot és 15 Ft lakbérsegélyt. 423,50 Ft a nyugdíja és ez a mai áruviszonyokhoz hasonlítva 3-4.000 Ft-ot jelentett. De őt a mun­ka szeretete hajtotta élete végéig. Ekkor, ebben az időben kezdik fel­mérni munkásságának jelentőségét, ekkor kapja az első kitüntetéseit is. 1947. december 31-én a Magyar Szabadság érdemérem bronz fokozatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom