Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)
VÁROSTÖRTÉNET - TELEPÜLÉSTÖRTÉNET - Oláh Péter: Adalékok Görömböly történetéhez és néprajzához
"Három zsidó boltosra emlékszem: a Raizner fűszeresre, a Raimann kocsmárosra és a Schenker fűszeresre... A summások Amótra meg Tolna megyébe jártak dolgozni, leginkább aratni. Ilyen summás családok voltak a Kissék, a Tóthék, a Kohányiék, Soltészék, Kobzosék stb... Papp Emil uradalmában kb. 10 cselédház volt. Volt egy zsidó birtokos is, Bruckhelnek hívták. Ennek szőlője és nagy gyümölcsöse volt itt Görömbölyön..." (Elmondta: Takács Andrásné, 73 éves, Németh István u. 8.) "A férficselédek korrmenciót kaptak. Ezért 1 évig dolgoztak. Egy év után kaptak: 19 mázsa búzát, egy köbméter fát és minden nap 1 liter tejet, 3 oldal (6 kg) szalonnát, 5 kg sót. Az asszonyok »naptudásba<s dolgoztak. Ez ingyenmunka volt, amit az uraság háztartásában kellett végezniük (házat meszelni, súrolni, takarítani stb.). A férfiak reggel 3-kor keltek, 6-ig megetették a majorban az állatokat, megreggeliztek, aztán elindultak a földekre. 12-kor kezdődött az ebéd, 1 óráig tartott, majd sötétedésig, kb. 8 óráig dolgoztak. Papp Emil ispánja (felügyelője) Kaló Sándor volt, ő ügyelt a cselédek munkájára. (Ő már nem lakik Görcmbölyön.) Egy családnak akkor 1 hold földje, 1 tehene és annyi disznója lehetett, amennyit el tudott tartani. (Ma 800 négyszögöl saját föld /házikert/ és 5 disznó a vagyonuk...) Nagyhát és Kisföld akkoriban püspöki birtok volt. Ez mintegy 500 hold volt." (Elmondta: Szála Andrásné, 79 éves, Jahn F. u. 4.) "Aratáskor a férfiak kaszások voltak az asszonyok *f elkezesek«. Ezek szedték a kaszás után a kalászt kévébe. /Aratáskor volt még vízhordó is, ez ugyan mindig más volt, mert az asszonyok is keresni akartak, a vízhordónak meg nem sok járt... Aratás után az uraság vendégül látta az aratókat, a képeseket (kepének a gabonakeresztet - 10-12 kévét - nevezték). Ilyenkor a képesek búzakoszorút készítettek az aratás emlékére. Az uraság meg bárányból készült krumpligulyást és egy hordó bort (kb. 100 liter) mért ki az aratóknak. Az aratás befejeztekor az iskolában aratóbált rendeztek. Az iskolában 3 helyiség volt, ma a városi könyvtár van a helyén." (Elmondta: Szála Andrásné, 79 éves és özv. Nagy Ferencné, 72 éves. Sebes györgy u. 10.) "A gőztéglagyárban 1970-ig folyt a termelés. Leginkább cserepet és téglát gyártottak. A cserépgyártás technológiája a következő volt: az agyagot a présbe rakták, ez megformálta, majd innét a rámkár a húzták a nyers cserepet. A rámkáról a már formált cserép az elevátorra került, amely kb. 60 m magas felső padra szállította. Itt száradt a cserép egy hétig. Ezután kiégették s innen már eladásra kész állapotban került ki
