Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

VÁROSTÖRTÉNET - TELEPÜLÉSTÖRTÉNET - Oláh Péter: Adalékok Görömböly történetéhez és néprajzához

a cserép. A téglák is így készültek." (Elmondta Nagy Ferencné volt uradalmi cseléd, 72 éves, Sebes Gy. u. 10.) Görömböly nagyközség a háború előtt önálló igazgatás alatt állott. A falu bírója az 1930-as években Vigyó András, majd Korda Pál volt. A háború után, pontosabban 1949-ben, a tanácsok megalakulásakor kapcsolták Miskolchoz, annak előbb IV., utóbb (ma) II. kerületeként. A kerületek megszűnéséig (a kerületi tanácsok megszűnéséig) éppúgy mint pl. Hámorban vagy Garadnán, illetve Perecesen, tanácsi kirendeltség működött itt, amely a IV. kerületi (hejőcsabai) tanács kirendeltségeként állt fenn. A lakosság száma egyre növekszik. A csendes külváros ma együtt növekszik-fejlődik az anyavárossal. Ezt bizonyítja az új szolgáltatóház, a buszhálózat jobb kiépítése, és egyre több kisvállalkozásra nyílik lehetőség az új építkezéseknél, lakótelepeken is. "Görcmbölyön - az iskolák államosításáig - egyházi tanítás folyt. A ma óvodaként működő épületben a görög-, a könyvtárban pedig a római katolikus iskola volt. A falu kulturális életét - mint más faluban is - a tanítók irányították. A római katolikus iskola 4 tanerős volt, 3 férfi és 1 nőpedagógus dolgozott itt. A tanítóknak az egyház 10-14 hold illetményföldet, 50 pengő havi fizetést adott (6 pengő családi pótlékkal, legelő- és failletménnyel), s a kántorság után párbér járt." (Elmondta: Matics Emil, ny. igazgató, Szebeni u. 6.) Görömbölyi hagyományok: hiedelmek, szokások Görömbölyi hagyomány szerint ha valaki megbetegedett, fűzfán kellett végighúzni. Ha valakit boszorkány rontott meg, tehéntrágyát kellett a kéménybe tenni, így elment az ereje a rontásnak. (Lukács Jánosné, 70 éves, Hamburger J. u. 2.) Volt egy öregasszony, annak szőlejében volt egy cseresznyefa, ezt a cseresznyefát 3 fiú kivágta májusfának. Az öregasszony megrontotta a 3 fiút. Kettőjük bocsánatot kért, így ezek meggyógyultak. A harmadik nem kért bocsánatot, őt annyira elkapta a rontás, hogy belehalt. Egy asszony a vásárba ment a szomszéd emberrel, és vettek egy tehenet. Az ember vezette félúton a jószágot, az asszony hajtotta. Félúton cseréltek. Amikor hazaértek, a tehenet bekötötték az istállóba. Az elbőgte magát, elkezdett ugrálni, s nem is adott tejet. Az asszony áthívta a szomszédot, az megsimogatta a tehén hátát, meghúzta a farkát,