Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

VÁROSTÖRTÉNET - TELEPÜLÉSTÖRTÉNET - Csicsely Tamás: A bükki turistautak történetéhez

Az első fő feltáróutat 1900-ban tervezte Medrevich Ferenc erdőmérnök. Ez az út 1929-32-ig épült Jávorkút és Szilvásvárad között. Az út 27 km hosszú, szélessége 5 méter, ma bitumenes út. (Akkor még makadám-út volt.) Az első műutat 1930-ban adták át Miskolc és Eger között. Ez a műút a Palota Szállóval egyidőben épült 1926-1930-ig. Először 1926-ban cementbetonnal lefedték, aztán 1930 májusától októberéig készült az ország első, nemzetközi hírű műút ja. Az autóút lefedését egy amerikai cég vállalta. A cég igen kényes volt hírnevére, és presztízst csinált az építkezésből. Lelkiismeretesen dolgoztak. A munka során mindig jelen volt a magyar állam megbízottja is, és ellenőrizte a keveréket. Minden 500 méter után a miniszteri biztos ellenőrizte a fedőanyag összetételét. Az építkezés 12 évi jótállással készült, hitelművelettel folyt és 6 évig 5 % kamat vállalása mellett nem fizetett az állam. Az út négyzetméterenként 12 pengő 20 fillérbe került. Rugalmas volt, nem repedt, nem volt hepehupás. Néhol a fedés 110, másutt 80 mm volt, attól függően, hogy milyen volt az alap és a megterhelés. Az építéshez szükséges gépeket az amerikaiak hajón hozták magukkal. A keverék összetétele 95 % bazalt, homok és cement, 5 % bitumen. Az anyag magyar, kivéve a bitument, ami a vállalat mexikói telepéről származott. Az egész munkához 2.800 vagon bazaltkövet és 56 vagon bitument használtak fel. Az amerikai vállalat székhelye Boston volt. Ez után a Lillafüred - Szilvásvárad, majd a Lillafüred - Mályinka közötti utat adták át a forgalomnak. Ezeken az utakon már meg lehetett közelíteni a Bükk kisebb településeit is. A Bükk többi feltáróűtja a Lustavölgyi út (7 km), a bánkúti út (5,6 km) , a bányahegyi út (4,5 km) , a varbói (5 km) és a pazsagvölgyi út (5 km) . Ezek az utak már turisztikai célokat is szolgáltak, évente mintegy 50.000 autós jár rajtuk. Ma az utakon, vasutakon 50.000 köbméter fát is szállítanak. A fa elszállításához az első erdei vasutat 1919ben építették, az első világháború után. A kisvasút nyomtáva 760 mm. A talpfákat zúzott kőágyazatba helyezték, a sinek súlya 23,6 kg/m. 1919-ben, a Tanácsköztársaság Intézőbizottsága kiadta az utasítást, hogy a fa árusítása céljából kisvasutat kell építeni a Fáskert és Garadna között. 1920. november 14-ére el is készült a 18 km hosszú pályaszakasz. Ez után épült a Csanyik-Parasznya közötti, a Tizesbérc-Farkasgödör és a ázalajka-völgyi vasút.