Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)
Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről
uraihoz csak annyira ragaszkodott, mint pl. Bosznia népe 1878 után Ferenc Józsefhez, vagy az osztrákmagyar közös pénzügyminiszterhez és a megszálló magyar ezredekhez. Árpád hódítása ellen már csak azért sem mertek tiltakozni, mert élt még bennük a hagyomány Attila királyról, az Isten ostoráról, akinek kései unokája, Álmos vezér ime megjelent, hogy jogos örökét birtokába vegye s hogy elűzze az avar birodalom romjait könnyedén birtokba vevő bolgár-szlávokat, cseheket és németeket. Ha nem elfogultan, nem a magyarok eredetéről szinte dogmaszerűen felállított elmélet szemüvegén át, hanem tárgyilgosan (nem mondhatom, hogy parasztésszel) vizsgáljuk Anonymus értesítéseit, akkor a legelső magyar történetírónak — a történelmi Magyarország általa említett részeire vonatkozó — néprajzi és településföldrajzi adataiból több dolog nyilvánvaló. Nyilvánvaló t. i. abban az esetben, ha Anonymus értesítéseit nem tartjuk légből kapott koholmányoknak. Ennyire kételkedő szakemberünk pedis tudtommal egy sincs, de nem is lehet. Eszerint a Névtelen jegyző tudósításai alapján történelmi ténynek kell vennünk a következőket: t 1. Magyarország Árpád honfoglalása idején nem volt üres, lakatlan terület. Sőt az akkori európai viszonyokhoz mérten elég sűrűn lakták. 2. A honfoglaló törzsek a IX. század végén, X. század elején itt talált lakosságot nem irtották ki, hanem csak meghódították, vagyis uralmuk alá hajtották. 3. Az Árpáddal bejövő nyolc törzs (t. i. hét magyar és egy kunkabar), illetőleg a törzsfők és nemeseik által meghódított őslakosság csak urat cserélt, egyébként zavartalanul élte itt tovább a maga ősidőktől megszokott jobbágyi, zsellérkedő és hódító urainak szolgáló »paraszti« életét. 4. Salán elődei — az avar birodalom Dunától és Garam—Ipoly vonalától keletre eső részén — a bolgár uralmat szintén már lakott országrészekre terjesztették ki. Salán országában a pór népesség legtöbb helyen nem szláv. Ezt Anonymus sem mondja. Sőt a Sajó. Hernád, Eger mellékén, a Szamos —Tisza közén és sok egyéb helyen — bár igen sok esetben említi a lakosság nagy számát — sohase mondja, hogy itt »szlavok« laknak, hanem csak annyit mond a nemzetiség kitétele nélkül, hogy a föld lakói »parasztok-«. Hogy miféle nyelvűek voltak ezek a parasztok, azt nagyon könnyű kihámozni az Anonymus említette földrajzi nevekből. Ezek pedig, mint alább következik, túlnyomó részben félreismerhetetlenül tiszta magyar elnevezések. A legnagyobb szívósságot mutató folyónevek különösen igen régi eredetre nyúlnak vissza és éppen ezek túlnvomó többsége magyar. Ha a jelentéktelen Tapolca vize — mint ahogy erről a névről Melich János olyan hatalmas és vitathatatlan érveléssel kimutatta — a honfoglalás előtti időből maradt meg mai napig, ha ez a melegvíz jelentésű Tapolca szó a hajdani bolgár uralom emlékét Őrzi, ez esetben legalább két tucat még kétségtelenebbül magyar folyónevünk van, amelyet Anonymus említ s amelyik szintén túlélte az utóbbi tizenegy évszázadot. Melich szerint pl. a Tapolca (Labore,