Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 1. Néhány Árpád-kori helynevünk magyarázata

halmi aranyszarvas, mely pár hónappal ezelőtt egy szkytha fejedelmi sírból került elő. A szarmata törzsekről pedig számtalan hiteles adatot őrizlek meg a római auctorok, de még számosabbat az ősi anyaföld, mely tetemeiket, beszélő tárgyaikat, eszközeiket gondosan megőrizte a népvándorlás viharai között és átmentette a mai kor lelkes kutatói számára. A szarmatákról a Kr. u. I—IV. századból sok adatot nyújtanak a római történelmi munkák. E népek a IV—V. században hun uralom alá kerültek, de mint a hunok szövetségesei, Attila harcaiban mindenütt jelen vannak s rangban a tucatnyi vazallus nép közül a harmadik helyen szerepelnek. Csak a hunok és gótok előzik meg őket. A VI. században, a hun birodalom felbomlása után mint szabad népek megint előbukkannak, hogy az avar uralom idejétől kezdve ezen a néven örökre eltűnjenek. De ezer meg ezerre rugó feltárt sírjaik tanúsága szerint (amelyek között a hódító hunok, avarok es turk-magyarok tetemei többnyire csak szórványosan fordulnak elő) népi mivoltuk nem szűnik meg a VI. században, hanem továbbra is itt élnek, a hódítóknál jóval nagyobb tömegben, egészen a X—XI. századig, amikor a kereszténység uj temetkezési rendje folytán soros sirmezöik helyet adnak az egyházak mellé temetkezésnek. Népi mivoltuk tehát nem szűnt cg és igy nyelvet sem cseréltek a rétegbe- ;

juk, vagy közéjük telepedett hódítóktól. IX. század közepétől kezdve ungarí, hungari néven emlegetik őket. Ezek az ungarík tehát nem lehetnek azonosak Árpád honfoglaló törökül beszélő hadával, akik csak 894—896 előtt pár évtizeddel tűnnek fel a Fekete-tenger mellékén. Árpád hódító népe az egyre hitelesebb Anonymus szerint ís olyan csekily volt a meghódolt lakossággal szemben, hogy a hódítók nyelvi beolvadása 4—5 nemzedék alatt könynyen bekövetkezhetett. Bizonyosnak mondhatjuk pl., hogy összes jelentékenyebb folyóink és folyócskáink neve a honfoglalás előtt is ugyanaz volt, ami ma. Már pedig ki tagadhatná el emez s melíékncvképzövel képezett nevek ősi magyar voltát: Szamos, Körös, Maros, Aranyos, Lápos, Almás, Kapus, Temes, Kékes, Jószás, Vajas, Nyulas, Ostoros, Sebes; vagy a Havas, Sárvár, Erdőéivé, Meszes, Sajó, Hejó nevek eredeti magyar jellegét I Árpád hódító népének nyelvi beolvadását az analógiák is támogatják. A bolgárok, gótok, longobárdok, normannok, varégek, stb. mind eltűntek a meghódítottak nagyobb tömegében. Árpád államszervezési elve teljesen azonos a török törzsek állameszméjével. Ezt a vezérelvet találóan foglalja össze Germanus Gyula a török forradalomról irott tanulmányában : „A törökségnek századok alatt kifejlődött azon faji tulajdonsága, hogy egy vezér, egy dinasztia korlátlan uralma alatt megszervezi a gyengébbet és annak gazdasági erőforrásaira támaszkodva mindig gyarapitja területét". (L. Budapesti Szemle, í928 március, 334. 1.) Mintha csak Anonymusból olvasnánk Árpád földadományozását, úgy hangzanak az állameszmét fejtegető Kudatku Bilik török költemény sorai : Föld bírásához csapatok és emberek kellenek, Csapatok bírásához birtokot kell osztogatni . . . Árpád magyarjai már csak azért se m hozhat" ták magukkal a magyar nyelvet, mert akko a magyar-vogul, osztyák, zűrjén stb. rokon nyelvek között a kapcsolat nem szakadt volna szét oly régen, mindenesetre legalább is 2000— 2500 évvel ezelőtt. Fenti gondolataimat — a részletesebb kifejtés mostani mellőzésével*) — abban foglalom össze, hogy a mai magyar nép zömében nem más, mint az u. n. szarmata törzsek egyenes utódja, mely kétezer év óta túrja ezt a földet és azalatt mint parasztság hun, germán, avar, bolgárszláv és turk-magyar urainak zsellérkedett, akiktől politikai vezetést és kulturális irányítást kapott. Árpád töröknyelvü hódító hada ís előbb csak ura lett e népnek, de Géza fejedelem idejétől kezdve a kereszténység felvételével nyelvileg teljesen, beolvadt a meghóditottakba. Szent István óta pedig — ennek a turk-magyar törzsfőkkel folytatott harcaiban, német lovagi vezetéssel parasztjaira támaszkodva aratott győzelmei után — a királyi hatalom ís az őslakók, a várnépek tömegeire támaszkodott. Az Árpád-kor törökszemélynevü urai és tiszta magyar nevü szolgarendü népségei világosan mutatják ezt az asszimilálási folyamatot. Marjalaki Kiss Lajos. *) A részlctts kifejtéit nagy érdeklődéssel várjuk. Megjelent: Történelmi és Régészeti Közlemények. 1928. III. évf. 1-2. sz. 185189. 1.