Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 2. Castrum Vasvár

Castrum Vasvár — Egy Árpádkori vár Borsod megyében — ffSSSS^orsod megye legrégibb történeti adatainak kútfője, Anonymus három régi vár emlékét őrizte meg az utókor számára. Szerinte Árpád egyik hadvezére, Büngér fia Bors vezér építtette Borsod várát(Anonymus í 8. cs 31. fejezet) s később Győr (Gcuru, 3í.) várával egy vármegyévé egyesítette. Ugyancsak a Névtelen jegyző említi, hogy Őrös ur (Ursu-ur) a kácsi patak fejénél egy várat épített. Ez a vár tehát az Orös-ur vára. (1. An. 32. fejezet). A krónika csak Borsod, Győr és Őrös ur vára emléket tartotta fenn a mai korra. Régi váraink száma ezzel szemben igen nagy. Borsodmegye területén bármerre forduljunk meg. mindenütt találkozunk vir, várca, györ, vaskapu vagy más hasonló elnevezésű hegy-, domb-, halom- nevekkel, amelyek tüzetesebb vizsgálatra elárulják egykori védelmi célokat szolgáló erőd jellegüket. Ezek a kisebb jelentőségű földvárak kétségtelenül igen régen keletkeztek, eredetük a Kr. sz. előtti évezredre, még a bronzkor végére nyúlik vissza. Kicsiny terjedelmük miatt a hatalmas jazig-szarmata törzsek megjelenése, tehát a Kr. u. I. század óta általában használaton kívül állottak. Ezek a varacskák a népvándorlás korában sem a hunoknak, sem az avaroknál**" nem állottak ellen. Az avarok pedig nem ezekben a néhány száz ember befogadó képességű földvárakban, hanem az ö sok kilométeres kerületű gyürü alakú erődítményeikben védekeztek Nagy Károly irtó háborúja alkalmával. Az avar uralom megtörése után a IX. században a bolgárok terjesztették ki hatalmukat vármegyénk terüleiére ís. A bolgárok magyarországi uralma katonai rendszeren épült fel. Mivel a meghódított nép mindenütt idegen fajú és érzésű volt a bóditó bolgár-szláv elemmel szemben, emiatt a meghódolt vidékeken sokfelé használatba vették az alkalmasabb régi földvárakat. Néhol a régi földvárakat javították ki, másutt teljesen uj varakat emeltek. Az ilyen váraknak még ma is bolgár-szláv nevük van, pedig sem akkor, sem azóta nem volt szlávnyelvű a vidék parasztsága. Ekkor keletkeztek Csongrád, Nógrád, Zemplén stb. bolgár-szláv nevü földváraink. (1. Melich, Magyar Nyelv, több cikkben.) Mikor Árpád honfoglaló csapatainak élén megjelent a Sajó völgyében, itt is talált váracskákat, amelyeket a felénk, gyenge őrség önként kiürített — okulván Ungvár, Zemplén, Borsóvá és más várak elestén. A honfoglaló lovas magyarok a várostromra nem is voltak berendezkedve s ha mégis sikerült a várakat pár nap alatt bevcnniök, azt nemcsak az őrség gyávaságának, hanem a várak gyengeségének lehet betudni. Ezek a föld-, palánk- és gerendavárak ugyanis nem voltak mások, mint az akkori kaszárnyák, ahol az ispán székelt, a mellérendelt karhatalom pedig csak a hódolt nép fékentartására és az adóbehajtásra szolgálhatott, nem pedig komoly harcokra. Ilyen helyőrségi székhelyszerü földvárak voltak Borsod, Győr cs Őrös ur vára a honfoglalás idején és Anonymus jelentése után is ilyenek maradtak, egészen a tatárjárás idejéig. Borsod várán kivül az oklevelek sem említenek más erődöt vármegyénk földjén, bár az 1241. év előttről megőrződött korunkig néhány oklevél. Annál becsesebb tehát ránk nézve a c

Üirad< Registrum egyik eddig homályos feljegyzése, mely — a helyi viszonyok ismerete alapján sikerült kibogozása után — egy negyedik tatárjárás előtti várral gazdagította meg Borsod varmegye történetét. 1220-ban a váradi tüzesvas-próba Ítéletre egy hatalmaskodás! per került, melyet a Vár. Regístrum 243. (régi 124.) számú jegyzőkönyve így beszél el : Vztras, Tubut-nsik. a testvére Hongon faluból, bepörölte Sasvar Castrum következő jobbágyait: Zobozlou-t, Vtesa-t, Bagdan-t, Chequeleun-t, Polouc-ot és a Drancy faluból való várszolgákat, t. i. Krazne-t, Coeta-t, Vitasa-t és másokat, mivel neki birtokának felprédálásával becsű szerint husz ezüst márka (kb. 5 kgr. színezüst) kárt okoztak. Bíráskodék Demeter mester, alországbíró. Pristaldusuk, a Kalztha nemzetségből való Szil falusi Adorján, kísérte őket Váradra a tüzesvas próbára, ahol a fentmondott Vztras-nak embere hordozván a vasat, igazolódott. Ezt a hétszázévesnél is régibb nagybecsű adatot Martínuzzí Fráter György mentette meg az elenyészéstől, mikor 1550-ben -a váradi egy-