Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)
Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről
törökséghez kapcsolják a honfoglalókat. Hogy lehet a harmadik tényező — a nyelv — finn-ugor? Bíborban született Konstantin is arról tudósít, hogy a magyarok török nyelven beszéltek. Ez a magyar ethnogenezis első nagy ellentmondása. Az a felfogás, hogy egy vékony török uralkodóréteg megszervezte a honfoglalás előtti magyarságot, átadta azoknak pásztor- és részben földművelő kultúráját, valamint harci szervezetét, maga pedig nyelvét vesztve, lassacskán beleolvadt az ugor tömegbe, — az antropológiai anyag megszólaltatása után már nem tartható fenn. 2. Árpád népe, amikor az új hazába bejött, nem lehetett nagyszámú. Ibn Ruszta szerint Levédiában 20 000 lovast tudtak fegyverbe állítani. Ebből az adatból a lakosság összlétszámát 150—200 000 főre becsülhetjük. Létszámukat érzékenyen megcsappantotta az Etelközben elszenvedett vérveszteség. — Bartucz a hazai temető-demográfia alapján a honfoglalók létszámát cca. 100 000-re teszi. Tudjuk, hogy a besenyők etelközi támadása a hadsereg távollétében, az otthonmaradottak táborát érte. Ennek tehát elsősorban a nők, öregek és gyermekek eshettek áldozatul. Az antropológusok eddig 68 honfoglaló csontváz nemét határozták meg. A nemek morális 1:1 aránya esetén 34 férfit és 34 nőt várhatnánk. Ehelyett a nem-meghatározás 44 férfit és 24 nőt mutatott ki. Felmerülhet a kérdés, hogy ez a férfitöbblet nem a kis esetszám, és a véletlenszerű kiválogatódás eredménye-e? Ennek eldöntésére statisztikai próbát végzünk. Eredmény: 3T(1) = 5.882; a valószínűség: 2XPX1. — Tehát a nemek arányának ilyen mérvű eltolódását a merő véletlen csak 1—2 százalékban okozhatja. így tehát kimondhatjuk, hogy a honfoglalók férfitöbblete, illetőleg nőhiánya valamilyen szisztematikus ok következménye. Ezt az okot ismerjük . . . Árpád népe tehát fokozott mértékben rá volt kényszerítve, hogy az új hazában talált népek leányaival összeházasodjék. Az itt talált népek létszáma feltétlenül sokszorosa volt a honfoglalókénak. Az avarkorból Csallány Dezső 466 temetőt és telepet tart nyilván. Ezt felülmúlja a szórványleletek száma. Ezekben a temetőkben a valódi avarok csak kis százalékot adnak, az abszolút többség a meghódított helyi lakosság soraiból került ki. Tipológiai megoszlás tekintetében a helyi lakosság élesen elüt az avarság belsőázsiai és turkesztáni típus-spektrumától. Északi, Cromagnon A és B, dinári és mediterrán típusok találhatók bennük többségben. Nem ritkák a többszáz sírós temetők sem (Alattyán-Tulát, JánoshidaTótkérpuszta, Szentes-Kaján, Győr stb.). — Ez a lakosság folytatólagosan itt élt a honfoglalás korában és az Árpádok alatt is. A típusok kontinuitása kimutatható (pl. Kérpuszta, Örosháza-Rákóczitelep, Kiskunfélegyháza). A temetők száma nagy, és gyakran többszázas sírszámuk jóval felülmúlja a honfoglalók átlagosan 30—40 sírós családi temetkezőhelyeit. A korai Árpád-korban megfigyelhető a foglalók összekeveredése a helyi lakossággal. A régészeti mellékletek igen szegényesek, ethnikai jellegzetességeket jobbára nem mutatnak, megfelelnek egy általános keleteurópai divatnak. 7 * 120
