Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről

mondás Így fejez ki: Se nem szőke, se nem barna, az az igaz magyar fajta Az is jellemző tulajdonsága, hogy szakálla világosabb, mint a haja, a bajusza még világosabb, szinte szalmaszínű. Méhely előtt Winkler finn tudós is behatóan tanulmányozta az Alföld népét, és arra az eredményre jutott, hogy a magyaroknak a keleti finnekhez való tartozása ethnológiai és anthropológiai tekintetben még világosabb, mint nyelvészetileg. Hasonló eredményre jutott Vikár Béla is, aki az orosz hadifogolytáborokban tanulmányozta a magyarok keleti rokonait. Szerinte a keleti vér annyira kiütközik a magyarság egyes rétegein, hogy a hun-avar-bolgár-(turk)magyar nép népazonosságának hagyománya reális valóságokon nyugszik. Az újabb irodalomból, mely Julián barát őshaza-kereső útjával foglalkozik, kiemelkedik Bendefy László: Az ismeretlen Juliánusz (1936.) c. munkája. Ebben a gondos forrásközlésben meglehetősen tisztázódik az a kérdés, hogy Julián barát egyáltalán eljutolt-e Magna Hungáriába? Mivel az útról szerkesztett jelentés nem magának Juliánusznak. hanem Richardus nevű (valószínűleg nem is magyar) szerzetes írónak a munkája, annak minden adatát részleteiben nem lehet készpénznek venni. Richardus munkájából annyi bizonyosnak látszik, hogy Julián barát 1235—1236-ban tényleg eljutott Baskiriába, de ott már mohamedán baskírokat talált. Innen észak felé tovább haladva, talált rá a magyarokra!? Ezek azonban nem szószerinti értelemben vett magyarok, hanem a magyarral rokon nyelvet beszélő és akkor ugyanúgy, mint ma is ott lakó zűrjén, votják, mai nevükön komi és udmurt népek lehettek, akik akkor még valóban pogányok voltak. Mint különlegességet lehet megemlíteni egy, a turánoskodó magyarok számára 1942-ben megjelent munkát. Szerzője Blaskovich Lajos. Címe: őshaza. A szorgalmas szerző 228 oldalas és nagy irodalmat felsoroló kötetében a magyarság turáni rokonságához számítj ... török népeken kívül a mongoloka " íipánckat, sőt India több hódító törzset is. Persze, a hatalmasabb régi nemzetek, igy a ízumirok, hunok, avarok mind a turáni magyarok ősei v. •• rokonaiként szerepelnek a lelkendezi „elsorolásban. Ligeti Lajos szerkesztésében, 1943-ban jelent meg A magyarság őstörténete c. kötet. Ebben 11 jeles szakemberünk fejtette ki kutatásainak eredményeit. A kötet előszavában ezt írta a szerkesztő: ••Kutatásaink summája ez: A magyarság eredete szerint sem nein mongol, sem nem árja nép, hanem az Európa északkeletén kialakult finnugorságnak egyik életerős, friss hajtása. A magyarság önálló, külön életét i. e. 1000 táján kezdi meg az Ural hegység európai oldalán ...« (Véleményem szerint ezután kezdődik az ú. n. ananyinói korszak.) Maravcsik Gyula új bizánci forrásközléseiből kitűnik, hogy a X. századi görögök a hódító magyar törzseket türk, azaz török hadinépnek látták. Napjaink tudományos álláspontja A magyarság őstörténetére vonatkozó elméletét legújabban Molnár Erik: A magyar nép őstörténete c. 1954-ben megjelent munkájában fejtette ki. Megállapításai sok tekintetben eltérnek a régebbi polgári történetírók felfogásától. A régebbi magyar nyelvtudománynak szemére veti, hogy az »elég behatóan megvizsgálta az újabb török hatás kérdéseit, erősen elhanyagolta az előbbinél jóval tovább, mintegy 2500 évig tartó iráni hatás problémáit. . .« »Ebböl a korszakból — a magyar nyelvnek önállósulása idejéből — való a . . . szláv, közelebbről ó-orosz jövevényszavak csoportja, amelyek közvetlenül a honfoglalás előtt kerültek a m, ar nyelvbe.« (Idézett munka 23. Fenti munka 62. oldalán közölt térképvázlatán (Tagari korszak i. e. 700—100), az akkor a Káma alsó folyásánál élt, s az ananyinói kultúrát élő magyarok déli szomszédai a szarmaták és a Don folyón áthatolt szkithák. Mindkét nép iráni, illetőleg kaukázusi jellegű