Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről

nép, vagy a népnek vezető rétege az volt. Ez a két lovas—nomád nép sodorta magával nyugat felé, több hullámban a szomszédos ugor-magyar néptömegeket, az i. e. 6. század utáni időkben. Az utolsó szarmata hullámok az i. u. 1. és 2. században elérték a Duna vonalát. Az új szovjet kutatások eredményei szerint: »Baskiria déli részében a szarmaták emlékeivel már az i. e. 7. század körül találkozunk.* (U. o. 117. 1.) Molnár Erik a hódító magyarság megjelenéséről a mai Magyarország területén így ír: » .. . a magyar csapatok a 9. század második felében többször is felbukkantak. Ezek közül feljegyezték a 862-ben, 881-ben, 892ben és 894-ben lefolyt hadjáratokat. 892-ben a magyarok Arnulf keleti frank királlyal szövetkeztek és együtt harcoltak vele Szvatopluk morva fejedelem eilen.« (U. o. 157. 1.) M. E. Anonymust így értékeli: «•Anonymus szövegét nem lehet szóról szóra elfogadni, de azért a valóság átütközik rajta.« (U. o. 168. 1.) Hajdú Péter a teljes forrásanyagra támaszkodva, elfogadható összegezést ad a magyar nép és nyelv kialakulásáról az ananyinói korszakig. Tolsztov szovjet kutatónak az Aral-tó melletti egykori Chovarezm, jelenlegi feltárási munkálatai közben sikerült megtalálnia a kovar = kabar nép ősi hazáját, ahonnan a VII. század után szakadt ki ez az iráni—türk nép, a kozár birodalom területére, a Volga nyugati partjára menekülve ősi hazájából. A honfoglaló magyarokhoz 8. törzsként csatlakozó kun — kabar törzs tehát kétségtelenül ázsiai, nem pedig uráli vagy volgai eredetű jövevény. Mit mond ma az antropológia ? Az embertani vizsgálódások mai eredményeit Thoma Andor szakemberünk, a honfoglaló magyarság eredetével kapcsolatban így összegezi: Egy nép keletkezése — az ethnogenezis — rendkívül bonyolult folyamat. Tokárjev alapvető munkáia szerint több, egymástól bizonyos mértékig független, de bizonyos mértékig összefüggéseket eláruló tényező összeszövődését kell figyelemmel kísérnünk. Ezek: 1. nyelv, 2. anyagi és szellemi kultúra, 3. emberanyag. E három tényező egyes elemei egymástól függetlenül cserélődhetnek az ethnikum fejlődésének folyamán, de jelentős átalakulások az egyik komponens területén csak kivételes esetekben következhetnek be, úgy, hogy azokat a másik kettőben korrelativ változások ne kísérnék. Így pl. ha egy nép nyelvébe egy idegen nyelvből vett jövevényszavak tömege rakódik le, teljes joggal kereshetjük az illető nyelvet hordozó ethnikum kultúr-elemeinek és jellemző antropológiai típusainak párhuzamos felbukkanását. — Magától értetődik, hogy az ethnogenezis kérdését csak az egyes tényezőket külön-külön vizsgáló tudományszakok (összehasonlító nyelvtudomány, régészet, néprajz, embertan, írásos források nyomán dolgozó történettudomány) összefogásával, és az eredmények szintézisével lehet megoldani. A magyarság eredetének kérdésével a legújabb időkig csak a nyelvészet és a história foglalkozott. A régészet, a néprajz és az _ embertan eredményeivel csak újabban igyekezett a tudomány az eddigi képet kiegészíteni. A mindmáig uralkodó nézetet sommásan a következőkben foglalhatjuk öszsze: a magyar nyelv, szerkezetét •és szókincsének alaprétegét tekintve, kétségtelenül finn-ugor. — A honfoglalók, anyagi kultúrájuk és az írásos emlékek tükrében úgy tűnnek fel, mint egy teljesen tons