Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről

Zilah város = Ziloc Zobor (Szopor) hegy = Zubur Zombor (Zsomboly) = Zumbor Latinra fordítót: magyar földrajzi nevek: Apró halom = parvos montes Föveny rev = vadum arenarum Sóskút mezeje =• campum putei saisi Sóvár = ad castrum saiis Szarvas halom = in cervino monte Szazhalom = versus centum montes Vasvar = castrum íerreum E latinra forditott helynevek magyar megfelelői — okleveles előfordulásaik alapján — kimutathatók az Árpádok korában. Az pedig bizonyos, hogy latin nyelven sohasem hívta őket a nép. De az is biztos, hogy fenti neveket nem szlávból és nem németből fordította le latinra a Névtelen jegyző, mert ez esetben szláv vagy nemei nyelvalak] aik is volnának. Ezek a latinra fordított ősmagyar földrajzi elnevezések tehát — negative — szintén nyomós bizonyítékok. Sőt latinra éppen a legvilágosabban érthető magyar elnevezéseket fordította le. Ezzel szemben pl. a sárosmegyei Sóvárt a régi latin nyelvű oklevelek is Só várnak írják, igy hívja az odavaló szlovák nép. igy a XII. században odaköltöző németek is. Az a feltűnő, hogy Sóvárnak szlovák és német neve egészen a legújabb időkig nem is volt. mar pedig legalább hétszáz év óta azon a tájon magyar parasztság alig mutatható ki. Ellenben s azelőtti időkből, a szláv es a nemet betelepedést megelőző korból itt igen nagy számmal maradtak fenn magvar folyó- és helynevek. Ez a tény is azt mutatja, hogy Sárosban a magyar volt az ősibb lakos. Hasonló az eset a Föveny-rév nevevei. A Temes vizén levő átkelő hely a föveny (régi magyar nyelven irva fuen — olv. füeny) szóból lett az. idegen ajkú nép száján: Föeny és később rövidülve Fény. A többi latinosított nevü helyek népessége ma is magyar. Csak úgy mellékesen érintem, hogy Anonymus helynév adatai között van egy sor »kétes« eredetű is. Ezeket nyelvtudósaink eddig nem fejtették meg, mert idegen nyelvekből nem tudták, a magyarból pedig nem merték, nehogy a >-tudákosság^ vagy a »kalandos nyelvészkedés^ vádját magukra zúdítsák — német szaktársaik részéről. Most már kezd megtörni a jég, mert a régebben szlávnak tartott regi magyarországi földrajzi nevek egész soráról bizonyították be azok »török« eredetét. Ettől már csak egy-két lépés és számom »ugor-magyar^ mag is kibújik majd a sziav vagy török köpönyegből. A szláv és török köpönyeg kigombolásához meg lehet találni a kulcsot, de akkor nem eleg a szavaknak csak a tövét etimologizálni. A bűnöst is sokszor a lábanyoma, vagy az ujjlenyomata árulja el. A képzők beszédét is meg kell hallgatni. Nézzünk csak egy példát. A Gyümölcsény-erdő (Anonymus : silva Gemelsen, Halotti Beszéd: gimilc; olvasva: gyemelcs, gyümülcs vagy gyimiies) alapszava a »gyümölcs", ez török eredetű jövevény szó. Lehet, hogy még a hunok vagy az avarok korában kerüli hozzánk, de itt nagyon korán meghonosodott, mert Anonymus már az »—ny*> magyar képzővel ellátott alakjában említi A gyümölcs szó • haï hiába török jövevény. Anonymus mái magyar képzős alakjában ismeri. Hasonló végződésű a Hangony (Hongun) folyócs-