Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről

ka neve is, melynek Hanga, Hangás, Hangács változata nagyon gyakori magyar földrajzi név. (A magyar képzővel alkotott szó akkor is a magyar nyelvkincs része, ha a töve idegen jövevényszó. Hogy egy rikító példát említsek; milyen nyelvű nép cseveg így: megyek »focizni«? Bizonyára nem az angol. Az »-amerikazik« se amerikai nyelvalak. Mind a kettő itt termett a magyar Duna partján.} * A P. mester munkájából kiszedegetett és feljebb elsorolt földrajzi nevek közül — félreértések elkerülése okából mondom — akadhat egy pár olyan is, amelyik esetleg a honfoglalás utáni időkben keletkezett, akadhat 1—2 olyan, amelynek magyar eredete nem biztos. Ez azonban csak a nevek egy jelentéktelen töredékére vonatkozhatik, úgyhogy az Anonymus és a nála is korábbi, vagy vele közel egyidős oklevelek igen nagyszámú magyar névanyagából levont következtetés helyességét nem befolyásolhatja. II. Egyéb tanuk Egyéb bizonyítékok . / Ha Árpád honszerzését egyedül csak P. mester mondaná el, úgy nyomban előállana egy hiperkritikus német. Ez filológiai pontossággal, német alapossággal és az ezzel járó egyetlen tudományos, tehát merev módszerességgel kimutatná, hogy Anonymus nevű ember nem is volt, ilyen nevű író sohasem élt, tehát a magyarok tetteiről nem is írhatott. De ha netalán az a bizonyos P. mester, Béla király jegyzője mégis éli volna, akkor meg nagyhírű munkáját nem ő írta s ha mégis ő írta volna, akkor biztosan egy XIII. századi német regényíró munkájából ollózta ki és azt fűszerezte a saját hazafias koholmányaival. Egyszóval Anonymusnak semmi forrásértéke nincs. Igen ám, de amit P. mester mond, azt mások is mondják, sőt kiegészítve megerősítik. Aki tehát nem hisz Anonymusnak, sem a parasztság csalfa meséinek, meg a hegedősök csacska énekének, az ne higyjen a német származási elméleteknek sem, hanem inkább bízza rá magát az oklevelek tanúságára és egyéb tudományok biztosabb magyarázatára. Mit mond a régészet A régészet csak néhány évtized óta tud beszélni. Most már elég érthetően szól arról, hogy az eddig feltárt sírleletek tízezrei világosan bizonyítják, miszerint hazánk földje a népvándorlás korában, annak egyik szakaszában sem volt lakatlan föld. A dunántúli nagy sírmezők (Keszthely, Cikó, Mosón, Székesfehérvár), a Szentes vidéki, Szeged környéki temetők, az ország majd minden vidékén feltalálható, de ezideig rendszeresen fel nem tárt hun-szarmata-avar jellegű ú. n. soros sírmezők temetkezési módjának azonossága meggyőzően tanúsítja, hogy hazánk i. u. III—

X/. századokban megszakítás nélkül, folytatólagosan lakott föld volt. Ezekbe a rendes falusi teiepedést föltételező temetőkbe folytatólagosan temetkezik a nép a honfoglalás előtt, alatt és után is. A temetőkben több a jeltelen sír, több a szegény halott, mint a gazdag úribb rendű — akárcsak ma. A ré-