Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)
GYULAI PÉTER: A Bükk hegység macrolepidoptera faunájának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata III
BERG, BERGMANN, GIAYHILLS/. Észak-Európában areájártak fokozatos expanziója figyelhető meg* a Baltikumban 1829-ben, Finnországban 1917-ben, a 6o. szélességi fokon gyűjtötték először, de 1958-ra már a 62. -Öt is túllépte /KAISILA/. Hazánkban főleg erdőkben elterjedt, a domb- ós hegyvidékeken, és ártéri erdőkben / RÉZBÁNYAI, UHERKOVICH, VOJNITS, VARGA/. A teljesen fátlan helyek kivételével az Alföldön is előfordul /Gerla, Tompa, Kunfehértó/ /fénycsapdák/, de ritka. A Bükk alacsonyabb részein és a környező dombvidékeken ritka, a völgyek magasabb szakaszain és a fennsík montán Bükköseiben igen gyakori. Csaknem az egész vegetációs idő alatt repül, hóolvadástói /Garadna-v. 4. 14. +!/ szeptemberig /Jósvafő 8. 29 fri3S o / gyűjtöttük. A hazai populációk nem egységesek. A tavasztól őszig való folyamatos előfordulás ellenére a rajzásgörbe két nagyobb /IV. vége - V. első fele, valamint VI. vége - VII. eleje/ és egy kisebb /VIII. második fele/ maximumot mutat. A Bükk magasabb részein csak a két nagyobb, erősen kiugró maximumot tapasztaltunk. Ez valószínűleg két nemzedéket jelent. A legtöbb irodalom nem foglal állást a nemzedékszámot illetően. KOCH egy hosszan repülő el3Ő /IV-VII./ ós egy részleges második /VIII/ nemzedéket említ. A folyamatos előfordulást figyelembe véve fel kell tételeznünk, hogy a Kárpátmedencében egy kettő- és egy egy-nemzedékes forma élt, azonban ma már a két forma nem választható el élesen és hibridpopulációk alakjában van jelen. A nemzedékszámot pedig a helyi ökológiai körülmények és az évenkénti időjárásváltozások nagymértékben befolyásolják. T.: Fagus silvatica , Carpinus betulus . Acer campestre , Betula-, Ti- lia-, Corylus-, Crataegus, Quereus, Prunus-fajok, Malus silvestris . 7. Exaereta ulmi Den, et Schiff.: E. 52. 4. 13. /R./, 64. 4. 21. /J./, S. 68. 4. 26. /V./, Gö. 80. 5. 6.-19. /f./. Közép- és Dél-Európában /az Alpoktól északra csak Dél-Németországban/, Délkelet-Európában és Ázsiában /Kazahsztán, Dél-Szibíria, Amur vidék/ fordul elő /GRUNBERG, BERGMANN, DANIEL/. Hazánkban főleg ártéri és ligeterdőkben él, gyakori a Dráva-síkon /UHERKOVICH 1976/ és a Hernád-völgyében /VJIRTH/, de egyedi példányok - a kultúrterületek és a hegyvidékek magasabb, hűvösebb részeit kivéve - szinte mindenütt megtalálhatók. A Bükk központi részéről nem várható előkerülése, főleg a számára zord klíma miatt. A déli és délkeleti részeken azonban valószínűleg elterjedtebb, mint ahogy az adatok mutatják. Egyetlen nemzedéke van /IV-V.
