Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)
VARGA ZOLTÁN-RÁCZ ISTVÁN: Adatok a Hernád-völgy orthoptera-faunájához
fél-sakktábla módszerrel ábrázoltuk* Az egyes felvételek faji összetételéből illetve az adott fajok relatív gyakoriságából adódó diverzitás-értéket pedig a SHANNON WIENER függvény - H = ± p ± In p i alapján számítottuk ki /V.ö. : még PIELOU 1969, NAGEL 1975/. A számítások gépi programjának elkészítéséért DUSZA ÁRPÁDNAK tartozunk köszönettel. A felvételi helyekt Időrendi sorrendet véve alapul, az 1-6. felvételsorozat, valamint a 13-as felvétel Hernádcéce ós Vizsoly községek közelében, a 7-12. felvételsorozat pedig Szentistvánbaksától D-re, a Hernád mentén mintegy 5 km hosszan készült. A szóbanforgó terület természetes növénytakarójáról ismereteink még ma is eléggé hiányosak. Viszonylag jól ismert a Hernád völgyét Kről szegélyező vulkáni vonulat flórája ós vegetációja /pl. boldogkőváraljai Várhegy/, ugyanakkor a legnagyobbrészt művelés alatt álló Hernádmenti löszterületek és agyagos üledékkel borított oldalak növényzete alig kutatott. Erre a területre is vonatkozik, hogy "... az ősi lösznövényzet annyira eltűnt, hogy a löszpusztagyepet is csak legújabban sikerült rekonstruálni" /SOÓ 1959./, illetve az, hogy "... az egykori löszpuszta egyes jellegzetes növényfajait is inkább csak mint florisztikai ritkaságokat, reliktumokat tartottuk számon" /ZÓLYOMI 1958./. Löszhátaink egykor legelterjedtebb társulása - Zólyomi ós munkatársai vizsgálatai szerint - a Salvio /nemorosae-nutantis/ - Pestucetum sulcatae löszpusztarét lehetett, amelynek a botanikusok több /pl. andropogonetosum, stipetosum capillatae/ szubasszociációját különítik el. Feltételezésünk szerint az ilyen jellegű társulások eredetileg a Hernád völgye mentén /pl. a Hernád-t erraszokon/ a klimazonális tölgyesekkel váltakozva jelentős területeket boríthattak, hiszen maradványaikat, ha erősen degradált állapotban is, de sokfelé megtaláltuk. A fizikailag erősen aprózódó, törmelékes vulkáni tufa alapkőzet, a suvadásra alkalmas agyaggal fedett lejtők s a fiatal pleisztocén korráziós völgyképződés azok a főbb környezeti tényezők, amelyek a beerdősödési szukcesszió ellen hatva, kiterjedt sztyeprétek kialakulását tették lehetővé. Amig a területen a kisparcellás, hagyományos mezőgazdasági művelési formák uralkodtak, addig kisebb-nagyobb foltokban mindenütt megvolt szint a teljes fajállományuk, sőt még az idősebb, helyenként kiritkult maglu-
