Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

VARGA ZOLTÁN-RÁCZ ISTVÁN: Adatok a Hernád-völgy orthoptera-faunájához

ce más okba is átmentődött az eredeti löszpusztagyepek számos faja, pl. a biológiai védekezésben is jelentős, zömmel apró mezei poloskákkal és kabócákkal táplálkozó, nagytestű Tettigonoidea-k /Tettigonia caudata, Qampsocleis glabra/. Mivel a 6o-as évek elejétől kezdve az említett gyepmaradványok pusztulásának folyamata az iparszerű, nagytáblás művelési formákra való áttérés következtében jelentősen meggyorsult, vizsgálataink szinte az utolsó lehetőséget ragadták meg faunájuk tanulmányozására. Az 1-6. valamint a 13. felvétel színhelye a Hernád balparti, mintegy 15o-2oo m-es tengerszintfeletti magasságú teraszába bevágódott széles tálalakú, valószinűleg korráziós völgy, amely Hernádcéce községtől mintegy fél kilométerre ÉK-re, Vizsolytól pedig mintegy 2,5 km-re DK-irányban fekszik, közel a két községet valamikor összekötő régi szekérúthoz. Az alapkőzet itt alsópannon vulkáni tufa, amelyre vékony lösz- ill. agyagos lösztakaró települt. Helyenként, főleg a völgy meredekebb D-i kitettségü lejtőin az erősen törmelékes tufa alapkőzet is felszínre kerül. A völgy mellett egy felhagyott, régi kis kőfejtő maradványai is megtalálhatók. Bár a helyi köznyelv a völgyet "szőlővölgy"-nek nevezi, semmilyen bizonyítékot nem találtunk arra, hogy itt korábban szőlőmüvelés folyt volna. A növényzet is jelentősen eltér a Hegyalja és a Dűlő régi, felhagyott szőlőhegyeinek vegetációjától. A völgy oldalait - a meredekfalú, törmelékes déli lejtők kivételével - korábban évente egyszer rendszeresen kaszálták. Ez utóbbi időkben egyre ritkább, részben amiatt, mert a völgy aljába egy nagyüzemi sertéstenyésztő telep hígtrágya-szennyvizét vezették, semmibevéve a hígtrágyakezelósre vonatkozó közegészségügyi előírásokat. Bár a gyomosodás, ami a nitrogénterhelés fokozódását jelzi, egyelőre még csak a lejtők alsó harmadára korlátozódik, az egész terület súlyosan veszélyeztetett. Annál is inkább, mivel a völgy közvetlen szomszédságában fekvő nagyüzemi kukoricatáblák műtrágyázása a sztyeprét növényzetén is félreismerhetetlen nyomokat hagyott. A tálalakú völgy a terasz pereme felé, tehát Ny-i irányban eredetileg nyitott volt. /Ezt gátolták el sóderrel, amikor a sertéstenyésztő hígtrágyalevét idevezették/. így a déli és északi expozicióju oldalak kontrasztja jelentős. Az északi oldalon - bár a fás vegetációt csupán néhány cserje képviseli - a növényzet kifejezetten erdőssztyep-jellegű, számos tölgyes-fajjal /Fragaria viridis, Inula hirta, Potentilla alba/ és a humidabb rétsztyepek elemeivel /Filipendula hexapetala,