Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)
VÖRÖS ISTVÁN: A Szerencs-Taktaföldvári későneolit telep állatcsontleletei
vadfaunánkban való megjelenésével /TŐRÖS 1978./ S keleteurópai fajok nyugat felé történő migrációjának ökológiai, klimatikus okai lehettek. Magyarországon a "pocokhőmérő" módszerével rekonstruált holoeán klímaváltozás viszonylag jól ismert /KRETZOI 1957, KORDOS 1978./. A bennünket érintő régészeti korszak a neolitikum vége - rézkorszak első fele a kronosztratigráfiai Atlantikum vége - Subborealis fázis elejének, illetve a biosztratigráfiai Bükki szakasz /KRETZOI-VERTBS 1965./ elejének felel meg. Az Atlantikum végén - Subborealis fázis elején a "pocokhőmérő"módszerével számított júliusi középhőmérséklet: 17 °C /KORDOS 1977./. A holocén júliusi középhőmérsékletének változásaiból megállapítható, hogy a neolitikum végén egy felmelegedési periódus volt /II. klimaoptiaum/, melynek abszolút °C értéke nem érte el a klasszikusan ismert Boreális végi- Atlantikum eleji klimaoptimum /22 °C/ értékeit. A hőmérséklet emelkedésével együtt járó ariditás az "Arvicolahumiditás" minimummal rendkívül szorosan korrelál /KORDOS 1978./, melyből feltételezhető, hogy a II. klimaoptimum /?/ erősen arid volt. A Bükki szakasz /KRBTZOI-VÉRTBS 1965./ elején ezek a klimatikus adatok jól korrelálnak a nagyemlős-faunánkban tapasztalható pontomediterrán és szarmata subprovinciájú fajoknak, mint színező elemeknek a megjelenésével /VÖRÖS 1978./, illetve az egyes növényevő nagyemlősfajok kliraaokozta kronológiai testméretváltozásaival /BÖKÖNYI 1952., VÖRÖS 1975./. Az egyes pontomediterrán- és szarmata subprovinciájú fajok elterjedésének Ny-i határa ekkor érte el a Kárpát-medencét. Paunisztikailag feltételezhető, hogy ezzel a migrációval került a Kárpát-medencébe a szarmata subprovinciájú vádló /Equus s.str./ is. A szübfosszilis vadfaunánkban a ló későneolit megjelenése egyben felhívja a figyelmet arra, hogy a korarézkori "első házilovak" háziállatokhoz sorolása minden esetben nem indokolt. Számolnunk kell a vadlovak elejtésével is ebben a korszakban. A pontomediterrán subprovinciájú kisázsiai kulán /Kquus hemionus anatolicus sensu Haltenorth et Trense/ későneolitikus előfordulása Szegvár-Tüzköves Tiszai kultúra telepéről ismert. Késői előfordulása a romániai Moldva területén Foltesti /Horodista-Foltesti I. korú/ lelőhelyről ismert /HAIMOVICI 1972./. A holocén során a faj első dobrudzsai, illetve kárpát-medencei megjelenése a koraneolitikum időszakára esik /BÖKÖNYI 1954, I974, RADULESCO et SAMSON 1965, VÖRÖS sajtó alatt I./. A WÜJBI. hidegszakaszból ismert Asinus hydruntinus fajhoz az óholocénben Európából csak két terület anyagát sorolják; 1. az Appennin-félsz iget mezolitikus
