Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

VÖRÖS ISTVÁN: A Szerencs-Taktaföldvári későneolit telep állatcsontleletei

lelőhelyein, 51,42 %-os lelőhelydominanciával, a faj arealcentrumában, éa 2. 7,31 %-OB lelőhelydominanciával az egyetlen ma ismert mérsékelteurópai területen Franciaország mezolitikus lelőhelyein. Ekkor jelenik meg a Kárpát-medencében a pontoszarmata subprovinciájú európai bölény /Bison bonasus ssp.div./. A legkorábbi ma ismert bölénylelet Kisköre-Gát korarézkori /tiszapolgári kultúra, kisrétparti csoport/ telepéről ismert. A mediterrán-pontomediterrán subprovinciájú szubfosszilis őstulok /Bos primigen ius Boj./ abszolút faunadominanciáját a Kárpát-medencében szintén a későneolitikum időszakában éri el. Az abszolút faunadominancia megítélésében minden bizonnyal számolnunk kell az őstulok DK-i, K-i migrációjával is. A kelet-európai gimszarvas szintén a későneolitikum idején jelenik meg a Kárpát-medencében abszolút dominanciával a nyugati - alpesi - gímszarvassal szemben, melyet a XVIII, századig meg is tart /VÖRÖS 1975./. Szerencs-Taktaföldváron a vadászott állatok csontmaradványainak Kretzoi-módszerrel /KRETZOI 1968./ történő felosztása /3.táblázat/ jól reprezentálja, hogy a zsákmányállatoknak melyik testrészeit hozták be a telepre. Az őstulok kivételével mind a négy elejtett vadállatnak a törzsrégióba tartozó csontjai is előfordulnak. Ezek a nyak- és hátcsigolyák, bordák és a pelvistöredékek, melyek jelenléte azt a gyakorlatot mutatja, hogy az elejtés helyén feltört vadaknak nemcsak a törzsről leválasztott mellső- é hátsó végtagjait hozták be a településre, hanem a törzs "mellkas" részből is bizonyos részeket. Az őstuloknak 2, a vaddisznónak 4 összetört koponyája is előkerült. A madarak közül a rétisas /Haliaaetus albicilla L./ ártéri erdők folyómenti fáin fészkelő ragadozómadár. Táplálkozására jellemző, hogy a dögöt és az elhullott vadakat is elfogyasztja. A Nyári lúd /kriSGT anser L./ vízimadár, mocsaras vidékeken fészkel. Gazdaságilag ma is jelentős húsvad. A szerencs-taktaföldvári telep állatcsontanyaga konyhai hulladék. A csontok fragmentáltságára jellemző, hogy a teljes előkerült csontanyagot meg lehetett határozni, viszont a csontanyag 15,31 %-& volt csak mérhető. A neolitikus lelőhelyeken általában ez a "kiraéletes" állatcsont feltörés tapasztalható. A későbbi korokban a telephelyekről előkerült csontanyagok 2o %-a, vagy még nagyobb %-a a meghatározhatatlan csonttöredékek mennyisége. Az állatok feldarabolására utaló vágási sérülések a könyök- és a