Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Soltra Elemér festőművész, tanszókvezető főiskolai tanár. Tanárképző Főiskola, Pécs

Stagnálások, egyhelyben topogasok, :nér~max tel­jes leállások is bekövetkeznek, melyek már-már tragikus töréseknek is számitanak. Az okok ke­resésében a felvázolt elvi modell logikája sze­rint tanácsos eljárni és azonnal feltűnik, hogy az illető nagyon beleszeretett egy-egy eszköz használatába, egy-egy vizuális poén unos-unta­lan alkalmazásába. Üres problémátlan fakturá­zás, manirossá válő - egykor nagyon kifejező erős készlet - rutinszerű alkalmazása szellemi üresjáratokat takar. Önelégültség, jóllakottság érzete kiséri ezt mindaddig, amig megrázó erejű kijózanodás, a sekélyesedéstől való félelem fel nem rázza. Ekkor igen nehéz a megszokott gesz­tusoktól szabadulni, de ez az egyik leghatáso­sabb kényszermozzanat, ami esetleg műfajváltást is kikényszerit az egyénből, más anyagok, más eszközök másmilyen gondolkodási módot követel­nek meg az azonos témában is. És kezdődik elöl­ről a nagy küzdelem, de feltétlenül igérl a mi­nőségi ugrás bekövetkezését. Bemutatott tablóinkon egy ilyen szakasz rendsze­rét kívántuk érzékeltetni. A tablói 1-11-ig ELEMZÉS ÉS ÉPÍTÉS I sorozatot mutatja, amely a naivan közvetlen természethez fordulásból indit, a megszerzett készlettel építkezik. A 12-20-ig A KIFEJEZÉS ESZKÖZEI sorozatban a be­nyomások adekvát kifejezéséhez szerzendő kifeje** zési eszközök és szerszámok választékát mutatja

Next

/
Oldalképek
Tartalom