Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Soltra Elemér festőművész, tanszókvezető főiskolai tanár. Tanárképző Főiskola, Pécs

készlete nem teljesen elégséges az uj benyomások közlésére. Két válasza lehetséges: megelégszik a jelenlegi kifejezőkészletének használatával és ekkor lemond a mély érzéki benyomás adekvát ki­fejezéséről, vagy ragaszkodik a nagyhatású be­nyomás kifejezéséhez és ekkor próba-szerencse játékba kezd a kifejezés programjában. Uj moto­rikát, uj eszközök, szerszámok alkalmazását veti be és vállalja a sikertelenség kockázatát is. Ám ha picivel sikeresebb az uj vállalkozása az előb­biek minőségénél, akkor a gyakoriság révén kifej­lődik az uj motorika, az uj eszközök használatá­nak készsége, de ezzel együtt a problémalátás bátorsága, differenciáltabb érzéki Ítéletek fej­lődésével együtt. Ez a szakasz már egy minőség­gel magasabb fokot jelent a korábbinál. Sok-sok hasonló értékű problémamegközelitésnek kell kö­vetni az első, kockázatot jelentőt, mire a teli­találat biztonságával oldja meg az azonos minő­ségű, de témában változatos feladatokat. Egy idő múlva az üresjárat jelensége következik be, ha nincs résen az oktató, aki ismételten nagy vizu­ális élményerejü problémát nem ad neki. Ekkor kezdődik minden elölről, de mindez egy fokkal magasabb szinten. Igy alakul ki az a bizonyos spirálszerkezetű előrehaladás, ami a följebb jutást is jelenti magasabb szintekre az ismétlődő témákban is. Ez igy van elvileg. De azért ember az ember, hogy ki-ki térjen az elvi modell rendszeréből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom