Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)
A vizuális nevelés műhelyei II. - Soltra Elemér festőművész, tanszókvezető főiskolai tanár. Tanárképző Főiskola, Pécs
készlete nem teljesen elégséges az uj benyomások közlésére. Két válasza lehetséges: megelégszik a jelenlegi kifejezőkészletének használatával és ekkor lemond a mély érzéki benyomás adekvát kifejezéséről, vagy ragaszkodik a nagyhatású benyomás kifejezéséhez és ekkor próba-szerencse játékba kezd a kifejezés programjában. Uj motorikát, uj eszközök, szerszámok alkalmazását veti be és vállalja a sikertelenség kockázatát is. Ám ha picivel sikeresebb az uj vállalkozása az előbbiek minőségénél, akkor a gyakoriság révén kifejlődik az uj motorika, az uj eszközök használatának készsége, de ezzel együtt a problémalátás bátorsága, differenciáltabb érzéki Ítéletek fejlődésével együtt. Ez a szakasz már egy minőséggel magasabb fokot jelent a korábbinál. Sok-sok hasonló értékű problémamegközelitésnek kell követni az első, kockázatot jelentőt, mire a telitalálat biztonságával oldja meg az azonos minőségű, de témában változatos feladatokat. Egy idő múlva az üresjárat jelensége következik be, ha nincs résen az oktató, aki ismételten nagy vizuális élményerejü problémát nem ad neki. Ekkor kezdődik minden elölről, de mindez egy fokkal magasabb szinten. Igy alakul ki az a bizonyos spirálszerkezetű előrehaladás, ami a följebb jutást is jelenti magasabb szintekre az ismétlődő témákban is. Ez igy van elvileg. De azért ember az ember, hogy ki-ki térjen az elvi modell rendszeréből.
