Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Xantusz Gyula festőművész, főiskolai tanár hozzászólása

centrikus körök, s a kétféle - hossz- es keresztirányi - szövedék /szövet/ mintegy spirális .jellegű emelkedést biztosit. A kiállított rajzi anyag ezt az egységet - s ezen belül azt a funkcionális bonyolultságot, a szövedék emelkedő spirálját, példaanyagát próbálja bemutatni, melynek keresgélése már a gyakorlatban ténylegesen megjelenik. Az anyagban talán sok inspirâtív példa van az integráció lehetőségeinek további kutatása szempontjából is. Mint észrevehetik, az eddig kissé merevebb didaktikai séma oldottabban jelentkezik. Mi az a didaktikai törvény - esetleg képlet - ami az anyagból kiolvasható? Tág, inkább csak tendendiákban jelentkező, elasztikus jelzése egy folyamatnak, mely az optikai élmények alapján tudati szférába kerülve a legkülönbözőbb kifejezési lehetőségekhez, az alkotó magatartáshoz vezet. Ugyanakkor - már a rajzok nyelvéből is - leolvashatók azok a műveleti szintek, melyek a látás és ábrázolás sikján ismertek, tehát a konkrét iskolai tervezést és felhasználást is lehetővé teszik. Az egyes kiállítási tablók tehát mintegy a látás-gondolkodás-kifejezés kreativ jellegű áramköreit mutatják. Az anyaggal kapcsolatosan néhányan megjegyezték, hogy igen tág teret kap benne az u.n. természettudományos vonatkozás

, a fizikai, biológiai stb. jelenségekkel való analitikus foglalkozás. Egyesek ezt még ma is ellentmondásosnak tartják, olyan kapcsolatnak, mely a "tudományos és művészeti" ma-