Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Balogh Jenő festőművész, tanszékvezető főiskolai tanár vitaindítója

A dokumentumokat készítő tanulósereg is érezhet­te ezt az egységet. Szerte az országban pedagó­giai fordulatként értékelték a kollégák a tanu­lók szemléletében beállt változást. Az ifjúság nagyon szerette csinálni ezeket a rajzokat, min­tázatokat. Hegnőtt az érdeklődésük a tantárgy iránt* Azzal magyarázom ezt, hogy a megismerés­nek hasznos fajtáját tették a magukévá, értelmét látták erőfeszítéseiknek. De hát lehet-e nagyobb öröm az olyan megismerésnél, amelyben önmagam kifejezését is megtalálom! Csak rossz kedvű pe­dagógia nem hihet a megismerés Örömében - ese­tenként valóban gyötrelmesnek tűnik fel a tanu­lás* És tapasztalat szerint a könnyítés, a te­hermentesítés ellenkezőleg hat, mint gondolnánk. Ésszerűen terhelni az agyat és érdekessé tenni a tanulást problémák nyitásával lehet, teret hagy­va a megoldásban a tanulói hajlamoknak, karakte­reknek s megkívánva a személyes állásfoglalást. Túlzás nélkül állithatom, hogy a fordulatot az ilyenfajta pedagógiai magatartás hozta meg. És hogy ez általánosítható, vagy arra érdemes, arra az is bizonyíték, hogy - értesüléseink szerint ­ilyen magas átlagban még nem értek el a szakmá­ban eredményt. A tanulókat tekintve az eredmény csaknem teljes. Ha nem félnék egy inkriminált fogalomtól, azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom