Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. - Papp G. - Földvári M.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület Mg-Ca-szilikátos kőzetzárványainak ásványai
A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület Mg-Ca-szilikátos kőzetzárványainak ásványai 69 A szerpentinásványok Röntgendiffrakciós vizsgálatok A röntgen-pordiffrakciós felvételeken a szerpentinásványok egyértelmű azonosítása, elkülönítése bázisreflexióik alapján — az azonos alapszerkezet következtében — gyakorlatilag lehetetlen. Ezért a határozásnál a kisebb erősségű hklreflexiók helyzetéből és intenzitás-viszonyaiból kell kiindulni. Tovább nehezíti az elkülönítést, ha a vizsgált minták több komponensű keverékeiből állnak vagy kísérőásványokat tartalmaznak (Papp 1988, Papp & Szakáll 1999). A legtöbb JCPDS-kártyaadat pontatlan, rosszul azonosított és gyenge minőségű, ezért az ásványok azonosítására nem alkalmazható megbízhatóan (WiCKS 2000). A bizonytalanságok ellenére a szerpentinásványok vizsgálatánál még mindig a röntgendiffrakciós vizsgálatok az elsődlegesek, ezek alapján további módszerek segítségével pontosítható és meghatározható az adott ásvány vagy politípusai. A röntgenfelvételeken a „közönséges” Mg-szerpentinekre jellemző 7,3 A körüli bázisreflexiók (7,27-7,36 A) jelentkeznek. A 4,00-3,40, 2,70-2,37 és 1,54-1,48 Ä tartományokban lévő csúcsok megjelenése, összeolvadása és szétválása alapján öt csoportot (R1-R5) lehetett elkülöníteni. Az RÍ típusba a legjobban, míg az R5-be a legkevésbé felbontott reflexiókat tartalmazó minták tartoznak. Az R2-R4 típusok az előbbiek között ármeneti helyet foglal el. (Ábrákon csak a két szélső típus mintáinak felvételeit mutatjuk be.) A csoportok a makroszkópos típusbesorolással nem függnek össze. A röntgendiffraktogram csúcsait a könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért egy háromrétegű rombos cellának (a ~ 5,3, b ~ 9,2, c ~ 21,9Ä) megfelelően indexeltük. Ez alól kivételt képez néhány csúcs, amely a klinokrizotil (a ~ 5,3. b ~ 9,2, c ~ 21,9Ä, ß~ 91,3°) 20/ reflexiónak feleltethető meg és /. indexet visel (pl. 201 k). A 2Á-nél nagyobb d-értékeket 0,01 Á-re, a kisebbeket 0,005 Ä-re kerekítettük. RÍ típus: A 3,90 Á-ös (023) csúcsot 3,65 Á-nél egy nagy, szimmetrikus reflexió (003) követi. A 2,70-2,37 Ä tartományban a vonalak felbontottak, négy jól elkülöníthető csúcs (2,64,2,58,2,49,2,3 Ä) jelenik meg (201,202,203,204). 1,54—1,48Ä között szintén két csúcs jelenik meg 1,535 és 1,505Ä körül (063, 20.12). A 10. ábrán bemutatott felvételen (U 4/2., Uzsa) a szerpentinásványok mellett kevés brucit és kalcit azonosítható. E felvételhez nagyon hasonlít az Erdélyi et al. (1959b) által „hidroamesitként” meghatározott példány (MFGI1860. minta) és a Papp (1988) által vizsgált HA-1 jelű minta röntgendiffraktogramja. R2 típus: A 3,645 A-ös élesés szimmetrikus bázisreflexió (003) mellett a 3,87Á körüli (023) reflexió kicsi. 2,70-2,37Ä tartományban 2,59 Á d-értékeknél (201 k) széles, 2,53 (202/:), 2,51 (203) és 2,45 Á (202/:) d-értékeknél éles, szimmetrikus csúcsok jelennek meg. 1,54-1,48 Ä között a két csúcs — 1,530 Ä (060) és 1,51 Ä (063, 20.12) — összeolvadása figyelhető meg, pl. U 87., Uzsa, ebben a konkrét mintában kevés kalcit és szmektit is megjelenik. R3 típus: A 3,84 (023) és a 3,66 Ä-ös (003) csúcsok mellett 3,55 Á-nél egy eddig nem észlelt reflexió jelenik meg. 2,70-2,37Á között közel azonos intenzitású csúcsok vannak 2,63 (200), 2,58 (201 k, 202) és 2,38Á körül (204), közülük, mint platóból a 2,49Áí/-értéknél lévő csúcs (203) emelkedik csak ki. Az 1,535 (069) és az 1,505 Á-ös (063,20.12) reflexiók e típusnál is elkülönülnek (Uzsa fehér). A mintában kevés kalcit és szmektit is megjelenik. Figure 10. X-ray diffraction pattern of sample U 4/2. (Uzsa quarry), a.u.: arbitrary units
