Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület miocén-pleisztocén bazaltvulkazinumusa
A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület miocén-pleisztocén bazaltvulkanizmusa 53 A vulkáni működés kezdeti szakaszában a felszínre került piroklasztokból egy maar vagy tufagyűrű épült fel. Ebben tó alakult ki, amit lávafolyások törtek át (lávató), létrehozva a forró bazalt és a nedves üledékek peremén a blokkos és gömbös peperiteket (Martin & Németh 2004). A folyamat során a vastag lávatakaró alatt rekedt és ki nem robbant gázok és gőzök kb. 10 méteres átmérőjű óriásbuborékot (ún. tumulit) képeztek (11. ábra). A Köves-hegy (344 m) oszlopos bazaltból épül fel, azonban alsó részén, az üledékes kőzetek érintkezési zónájában hólyagos bazalt is megjelenik. Valószínűleg a Hajagos lávatakarójának a része volt (Martin & Németh 2004). A Hajagos — és valószínűleg a Köves-hegy — bazaltjának K-Ar kora 3,94 (Balogh et al. 1986), 40Ar-39Ar kora 3,80 millió év (Wijbrans et al. 2007). Csobánc A Csobáncon (376 m — 3. ábra 22.) a vulkáni működés törmelékszórással indult, amelynek visszahullott anyaga töltötte ki és tömedékelte el a kitörési csatornát és a krátert. A következő szakaszban ezen az anyagon láva tört át, amely a tufagyűrű belsejét teljesen kitöltötte (lávató). A tó felszíne gyorsan lehűlt, emiatt a felső bazaltkéreg vízszintesen repedezett és ma padokat alkot, míg az alatta lévő, vastag bazalttömeget lassú lehűlése miatt függőleges repedések járták át. A működés záró szakaszában Stromboli-típusú salakkúpok és Hawaii-típusú lávafröccskúpok keletkeztek (Budai & Csillag 1999, Futó 2003, Martin & Németh 2004). K-Ar kora 3,42 millió év (Borsy et al. 1986). Tóti-hegy A Tapolcai-medence keleti peremén elhelyezkedő hegy (346 m — 3. ábra 23.) kb. 1 km átmérőjű, bazanitos lávával fedett, gyengén aszimmetrikus tanúhegy, melynek déli része meredekebb, északi oldala lankásabb. Északi részén neogén sziliciklasztos, déli peremén paleozoos kőzetek bukkannak a felszínre. Piroklasztitok csupán a hegy környékén található kis ÉK-DNy-i hegygerincen jelennek meg. A lapillitufa-rétegekre sötétszürke, oszlopos elválású bazalt települ. A durvaszemű, porfíros bazalt vertikális és/vagy lemezes oszlopos megjelenésű. A hegy egy freatomagmás vulkán diatrémájának eróziós maradványa (alsó diatréma zóna). Elhelyezkedése, működési jellege és kora alapján a BBVT középső és keleti részén található egykori vulkánok között átmeneti jellegű (Martin & Németh 2004). A hegy bazaltjának K-Ar kora 5,71 és 5,07 millió év közötti (Balogh et al. 1986), míg a legújabb mérések szerint 40Ar-39Ar kora 4,74 millió év (Wijbrans et al. 2007). Guides A Gulács (393 m — 3. ábra 24.) a Tóti-hegytől Ny-ra helyezkedik el. A hegyen folyt több évtizedes intenzív bányászat egyik eredménye, hogy általa feltárul a diatréma belső szerkezete. A bányákban feltáruló láva anyaga oszlopos (átmérőjük 30-40 cm) vagy sík elválásban figyelhető meg és először kb. 220 m magasságban jelenik meg, K-Ar kora 3,68 millió év (Balogh et al. 1986). A Gulács teteje oszlopos elválású bazanitból áll, K-Ar kora 3,47 millió év (Balogh et al. 1986). Az oszlopok között durvaszemű lapillitufa és összesült salakos piroklasztitokat azonosítottak, ami lávaszökőkút eredetüket jelzi. Freatomagmás eredetű piroklasztitok (lapillitufa) csak törmeléklejtőkön jelennek meg. A lapillitufák a freatomagmás vulkán erodált diatrémáját jelzik, amelyeket ezután bazanitos dájkok romboltak szét. E dájkok védték meg a Gulácsot a lepusztulástól és csökkentették az erózió sebességét, megőrizve így a komplexumot (Martin & Németh 2004). Badacsony A Badacsony (438 m — 3. ábra 25.) a legnagyobb bazalttal fedett tanúhegy a Tapolcai-medence DK-i részén. A vastag, fekete bazalt durvaszemű, osztályozatlan lapillitufára települ. A felszíni piroklasztit-rétegek gallért alkotnak a bazaltok alatt (Jugovics 1949), dőlésük (10°) a tanúhegy belseje felé mutat (Martin & Németh 2004). A freatomagmás tefra és a bazalt határán peperit jelenik meg, ami nedves környezetet jelez (Németh & Martin 2003). A lávakőzeteket a hegy ÉNy-i és K-i részén két nagy bánya tárja fel, ahol jól látható, hogy a bazalt szabálytalan kontaktussal kapcsolódik a piroklasztit egységekhez. Érintkezési felületükön a vastag lávatakaró alá beszorult és ki nem robbant gázok és gőzök által létrehozott óriásbuborék (tumuli) szerkezet (hasonlóan a Hajagoson találhatóhoz) jelenik meg. A Badacsonyon legalább két fő lávafolyás azonosítható (Jámbor et al. 1981). Közöttük vékony vulkanoklaszt eredetű üledékes rétegek találhatók. A hegy tetején félkör alakú, É felé nyitott egykori Stromboli-típusú salakkráter többé-kevésbé ép maradványa látható. A bazalt K-Ar kora 3,45 millió év (Balogh et al. 1986). Szigligeti halomcsoport A szigligeti hegyek a Tapolcai-medence déli részén találhatók. A halomcsoport részei a Vár-hegy, Antal-hegy, Majálisdomb. Soponya-tető, Óvár és a Róka-rántó (3. ábra 26.). A hegyek elsősorban piroklasztitokból állnak, csupán a Vár-hegyen található bazalttelér. A piroklasztitok közvetlenül a neogén sziliciklasztos képződményekre települnek. A piroklasztit-összleten belül szöveti, összetételbeli jellegzetességek és rétegtani helyzet alapján három egységet különítettek el (Korbély 2001, Martin & Németh 2004): 1. egység: A Szigligeti-halomcsoport déli részén (Soponya-tető, Óvár, Róka-rántó) található a rétegtanilag legalsó szintbe tartozó egység, amely többnyire tömeges vagy gyengén rétegzett, mátrixvázú, lapillitufából vagy tufabreccsából áll.
