Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület bazaltbányászatának története
A Вakony-Balaton-felvidék vulkáni terület bazaltbányászatának története 21 termelés (Jugovics 1971a), majd az 1980-as évek elején a Délkő-höz került, de ekkor már nem működött (Reznák et al. 1982). Valószínűleg ekkor szűnt meg a másik két bánya termelése is. Kevés ismerettel rendelkezünk az Ollak-hegyi bazaltbányászatról is. Jugovics (1954) jelentéséből annyi tudhatunk meg, hogy a hegy bazaltja lágy és faragható. A taliándörögdiek már régebben is termelték ezt a bazaltot a hegy K-i oldalán, a perem alatt felsorakozó kisebb elhagyott kőfejtőkből. Ugyancsak e cikkből tudjuk, hogy a Tálodi-erdő átlag 310 m-es peremét is sok kis kőfejtő-gödör bontotta meg kb. 400 m hosszúságban. A hajagosi és a halápi bányák az 1980-as évek végig működtek. Bezárásukat a természetvédelmi törekvések, a csökkenő igény, valamint a faragott útburkolati kövek egyre nagyobb arányú visszaszorulása indokolta. Ez utóbbiakat már csak parkok, vagy városok régi utcáinak felújítására használják. A két bánya szerepét részben az 1951-ben megnyitott modern uzsai kőbánya vette át. Az uzsai bazaltbányát 1951. július 15-én nyitották meg. Ez a bánya Magyarország akkori legjobban felszerelt kőbányájának számított. (Ezt a címet a kőfejtő azóta is birtokolja.) A bányászat a Láz-hegy K-i peremét 30 m magas és 900 m hosszú bányafallal bontotta meg. A napi 300 vagon zúzott kőanyagot az uzsai MÁV állomásról kiágazó és 3 km hosszú rendes nyomtávú szárnyvonalon szállították a Sümeg-Lesenceistvánd vonalra. A rakodó pályaudvar alatt munkástelepet létesítettek, amely 86 lakásból állt (kb. 250-300 lakos). A kétlakásos munkásházakban 2 lakószoba, konyha, kamra, WC, fürdőszaba és előszoba is volt. Mindegyiküket vízvezetékkel látták el, amely a 270 m-en eredő Szentlélek-forrásból jött. A lakásokhoz kert is tartozott. A telephez kéttantermes iskolát, postafiókot, közértet, italboltot és kultúrházat is építettek (Jugovics 1959a). Az 1960-as évek elején a bánya az Építésügyi Minisztérium Közép-Dunántúli Kőbánya Vállalatához került. Az üzem már ekkor állandó, korszerű gépi berendezésekkel, vasúti rakodóval, állandó iparvasúttal és függőpályával rendelkezett. Éves termelése 1 millió tonna zúzottkő volt. AII. ötéves terv keretén belül elsősorban az előtörés kapacitását növelték. A technológiák megváltozásával új szakmunkásgárda kialakítása is szükségessé vált. E célból a 60-as években uzsai székhellyel nehézgépkezelői tanfolyamok indultak. Ezen kívül az egyes termelőüzemekben könnyűgépkezelőket képeztek. Itt kezdték el és innen terjedt el a nagykamrás robbantás (Benedek 1970). 1966-69 között közel 200 kotrógépészt, dömpervezetőt és fúrógépkezelőt képeztek itt (Simon 1970). A bányaudvar közepén lévő előtörőkből az egyszer zúzott bazaltot 800 m hosszú függővasúton szállították le a hegy lábánál 167 m-en lévő puffer-tárolóba. Innen gumiszalagon emelték fel a 20 m magas, feldolgozó részlegbe, melyekhez 400 m hosszú rendező és rakodó pályaudvar csatlakozott (Jugovics 1966b). A hatalmas termelés következtében a 70-es években megindult a Láz-hegy részletes feltérképezése és kutatása. Ennek keretében 1973-74-ben 28 fúrást mélyítettek, a műrevaló készletet 99 millió t-ra becsülték (Gyovai 1975b). Az 1980-as évek elején a Délkő által üzemeltett kőbánya időszakossá vált és legalább egy évszakban szüneteltette a termelést (Reznák et al. 1982). 1988-ban már 1 millió t bazaltot termeltek (Klespitz 1990). A Központi Földtani Hivatal 1990. áprilisában rendelte el a Láz-hegy déli részének megkutatását (Csajági 1990). A rendszerváltás után Uzsa az ország legnagyobb és legjobban felszerelt bazaltbányája lett, amelyet jelenleg a Basalt-Középkő Kőbányák Kft. működtet (4. ábra). A bányászat két szinten folyik a Láz-hegy déli része felé. 1959-től a Prága-hegyen a Tátika Tsz üzemeltetett kőbányát, viszont 1964-ben Bazsiban a Községi Tanács tulajdonában lévő kőfejtő már felhagyott volt (Kasza 1998a). Nagygörbőn a Magyar Állami Erdőgazdaság (Mallerd) működtetett kőfejtőt. A két bányában az 1980-as évek elején időszakos bazaltbányászat folyt, amely a helyi tsz-ek fennhatósága alá tartozott (Reznák et al. 1982). A Prága-hegyi bányát 1993 és 2013 között a keszthelyi központú Vulkánkő Kft. működtette, ahol heti hat napon folyt a termelés. 2013-ban ezt a bazaltbányát is bezárták. A nagygörbői bányában a Basalt-Középkő Kőbányák Kft. folytat időszakos termelést. A Hermán-tóhegyen működő két bánya közül az egyiket az 1960-as években zárták be. A másik bazaltbányáról csak annyit tudunk biztosan, hogy 1974-ben még működött (Gyovai 1974). 1982-ben már csak időszakos bányászati tevékenység folyt a területen (Reznák et al. 1982). Bezárására valószínűleg a nyolcvanas évek végén került sor. A П. világháborút követően tovább folyt a Sarvaly-hegy bazaltjának termelése (5. ábra), ill. megkezdődött a bánya D-DNy-i részének feltárása. 1947-ben a bányától D-re 31 kutatógödröt mélyítettek, amelyek a gerinc középvonalában csak 6,0-6,5 m mélységig hatoltak a kemény, megpörkölt agyag-, és homokrétegek miatt. A további kutatást jelzi, hogy 1975-ig 19 fúrást mélyítettek le 594,8 fm hosszan (Gyovai 1975a). A bányát a 80-as évek elején a Délkő Vállalat vette át (Reznák et al. 1982). A termelés két szinten (246 és 260 m) 1989-ben még folyt (Klespitz 1990). Bezárására a 90-es évek elején került sor. Sümegprágai-bazaltbánya néven a Sarvaly- és Prága-hegy között az ún. Vaskapuban 1950-ben az Aszfaltútépítő Vállalat nyitott bányát, melyet később a Zalaegerszegi Közúti Üzemi Vállalat vett át. A bazaltot helyben zúzták és / 4. ábra. Törő és osztályozó Uzsán (www.basalt.hu) Figure 4. Stone-break and separator at Uzsa quarry (www.basalt.hu)
