Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület bazaltbányászatának története
22 KÓNYA R: 5. ábra. A Sümegi-bazaltbánya (Sarvaly-hegy) (Jugovics 1955b) b: bazalt, h: homok Figure 5. Sümeg basalt quarry (Sarvaly Füll) (Jugovics 1955b) b: basalt, h: sand teherautókon szállították a Sümegi-bazaltbánya vasútállomásra. A 60-as évek elején az Építésügyi Minisztérium 8. sz. bazaltbányája működött itt. Az állandó gépi berendezésekkel rendelkező kőfejtő évi termelése 50 000 t zúzottkő volt (Butkai & Herendi 1964). 1982-ben már csak időszakosan működött (Reznák et al. 1982). A Szebikén 1952. május 16-án kezdték meg a bazalt bányászatát (Jugovics 1955c). A 80-as évek elején a bánya a Délkő Vállalathoz tartozott, de már nem működött (Reznák et al. 1982). Természetvédelem A XX. század növekvő vasút-, majd közútépítése előtérbe hozta a Balaton-felvidéki bazalthegyek kőanyagának kitermelését. A tanúhegyek sajátsága, hogy szabadon álló „bazaltorgonáik” fejtése igen egyszerűen ment, ezen kívül nem kellett erdőt irtani, talaj-, ill. meddőtakarót eltávolítani. A szálban álló, repedésekkel átjárt kőzetet könnyen lehetett robbantani és egy drótkötélpályán a közeli vasútállomásra szállítani. A Magyar Földrajzi Társaság id. Lóczy Lajos geológust és geográfust bízta meg a „Balaton tudományos tanulmányozása” elnevezésű program vezetésével, melynek célja a Balaton és környékének geológiai, földrajzi, történeti, néprajzi stb. megismerése és megismertetése nemcsak a tudományos szakemberek, hanem a társadalom egésze számára is. Lóczy 1891-ben létrehozta a Balaton Bizottságot (Lóczy 1896), mely 20 év alatt 31 kötetben jelentette meg a tóra és környékére vonatkozó ismereteke. Ekkor kezdett nagyobb lendületet venni a balatoni üdülés nemcsak a hazai, hanem a külföldi vendégek részéről is. Az üdülő tömegeken kívül a magyar társadalom is fokozatosan megkedvelte e tó vidékét és ennek nyomán egyre komolyabban hangzott fel elsősorban a sajtóban, másrészt a tudományos és társadalmi egyesületekben a Balaton parti vulkánok, ezen belül elsősorban a Badacsony védelmének követelése és bányászatuk megszüntetése. Ez ügyben még parlamenti felszólalások is történtek (Gyulai 1910, Erdélyi 1939, Jugovics 1949,1957). Sajnos évtizedeken keresztül nem sok eredményt értek el a különböző szervezetek. Ennek oka a két világháború okozta pusztításokhoz kapcsolódó helyreállítási munkák, valamint az 1945 után indult három- és ötéves tervek. Ezen időszak alatt jelentősen fokozódott a bányászat, továbbá újabb kőfejtőket is nyitottak. A felszabadulás után az Országos Természetvédelmi Tanács foglalkozott a Balaton parti bazaltbányászat ügyével. Az első eredmény a tomaji bánya megszüntetése, illetve áttelepítése volt a tördemici bányába. A Tanács közbenjárására a Gulácson 1961 végén szűnt meg a bányászat, melyet elősegített az 1958. évi csuszamlás is. A Tanács további küzdelmeinek hatására sikerült elérnie a tördemici bánya bezárását is 1964 végére (Jugovics 1973) A helyreállítási munkák a tomaji bányaudvarban már 1954-ben megkezdődtek. A terep elegyengetése után főleg feketefenyőt telepítettek, mert ez a faj kibírja a szélsőségesen száraz, szinte talaj nélküli körülményeket is. A bányameddő „kőtörmeléklejtőit” is hasonló módon igyekeztek „megfogni”. A bányák bezárása óta eltelt több évtized alatt a legtöbb itt őshonos sziklai növény megfelelő élőhelyet talált a bányafalakon. A Hegyes-tűt 1961-ben szintén az Országos Természetvédelmi Tanács nyilvánította védetté, és csak ideiglenesen engedélyezett rajta bányászatot. Végül a kőfejtés 1970-ben ért véget. A legtöbb bazaltbánya termelése csak néhány évtizede szűnt meg. A bányagépeket elhordták, a drótkötélpályákat és a teljes infrastruktúrát felszámolták. Csupán a kőbányákba vezető utak vannak még meg, de egyre rosszabb állapotban. Az épületek nagy részét is megsemmisítették, esetleg néhány árulkodik az egykori nagymértékű bányászatról. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a bányafalak a geológiai ismeretterjesztés szolgálatába is állíthatók, hiszen itt fedetlenül tanulmányozhatjuk a tanúhegyek földtani felépítését, kialakulásának történetét. Ez nemcsak a földtudományok kutatóinak, hanem a természetjáróknak is sok hasznos információt nyújt. Néhány esetben lehetőség van a bánya területén geológiai bemutatóhely létrehozására, mint pl. a Hegyes-tűn. A felhagyott bányák továbbá alkalmasak természetvédelmi tanösvények megállóhelyeinek is. Erre a Badacsonyon és a
