Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
IV. A borsodi ispánsági vár templomai
303 Edelény-Borsod Üllő-Ilona út Aldebrő-Mocsár Bátorkeszi-Papajtó. Kál-Legelő Sárbogárd-Tringerta. Vörs-Majori dűlő Szered Tengelic Nemeskosút Eger-Szépasszonyv. Öttevény Ladánybene-Benep. Nyáregyháza-Póthar. Szentes-Borbástanya Karos-Eperj esszög Orosháza-Dózsa Tsz Rakamaz-1. Gerendás-Petőfi Tsz Tuzsér- Boszorkányh. Abony Mindszent-Koszorú. I—П Hl Hí b HH Hl h 193. kép. Az edelény-borsodi népesség és néhány honfoglaláskori populáció kapcsolata (C-transzformáció, Penrose-távolság, dual sequential módszer) S ha pedig az Árpád-kori lakosság összességében nem tekinthető a honfoglalók leszármazottainak, kérdés, hogy tekinthető-e az avar kori lakosság leszármazottainak. Azt, hogy az Árpád-kori népesség zöme a koponyaforma különbözősége miatt nem tekinthető sem az avar kori lakosság, még kevésbé a honfoglalók leszármazottainak, más biológiai adatok ugyancsak alátámasztják: az Árpád-kori népesség testmagassága ugyanis alacsonyabb nem csak az avar kori, hanem a honfoglalók testmagaságánál is. Figyelembe véve, hogy csekély regionális különbségeik ellenére a népesség fő vonásában embertanilag egységes, ezt a tényt a sok nemzedéken át való együttélés következményének kell tekinteni. Éry feltételezi,1580 hogy e nagy területen elterjedt, Árpád-kori népesség ősei már az avar időszak alatt, vagy akár azt megelőzően a Kárpát-medence térségében élhettek, jórészt annak peremvidékén, ahonnan az avar uralom megszűntével vagy a honfoglalók telepesei révén jutottak a medence belső területeire. Az embertani leletek alapján sajnos nem eldönthető, hogy vajon a Kárpát-medencei őslakosság továbbélő Árpád-kori leszármazottai, vagy a 10. századi településtömb „dombvidéki hosszúfejű” lakóinak leszármazottai nyugodhattak-e az edelény-borsodi templom körüli temető sírjaiban.1581 1580 Éry 1996a 1581 Éry 1996a. IV.6.5. Összefoglalás Az egykori népesség mintegy száz tagjának embertani maradványait vizsgálva az alábbi megállapításokat tettük. A népességen belül a csontvázak jelentős nemi dimorfizmusát figyeltük meg a nőies jellegek enyhe dominanciája mellett. Az egykori népességen belül a várható élettartam alacsony volt, de nem különbözött jelentősen a korszak többi népességétől. A nőket itt is sújtották a szülésekhez, abortuszokhoz köthető körfolyamatok, amelyek fiatal korban jelentős halandóságot eredményeztek közöttük. A patológiai vizsgálatok alapján feltűnő a végtagokat ért törések magas aránya, amely figyelembe véve a koponyasérülések magas arányát is, nem békés életkörülményekre utal. A viszonylag nagy testmagasság az átlagnál jobb életkörülményekre is utalhat. A férfiak és a nők koponyái között határozott különbséget mutatott, hogy míg a férfiak koponyái koponyajelzőjük alapján hosszúak voltak, a nők koponyáira a rövidség volt jellemző. Taxonómiai szempontból a tisztán europid népesség nem különbözik az Északi-középhegység Árpád-kori népességétől. A nordikus és a cromagnoid jellegek dominálnak, ugyanakkor a protonordikus és a mediterrán elemek is megjelennek. Figyelemre méltó az egyetlen idegen eredetűnek meghatározott tárggyal eltemetett férfi, mert embertani szempontból is jelentősen különbözik a többiektől. Mind az avar kori, mind a honfoglalás kori szériák esetében határozott embertani különbség látszik a Kárpát
