Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
III. Az ispáni vár
226 144. kép. A keleti sáncátvágás metszete. 1: sötét, illetve világosszürke föld; 2: barna föld; 3; világossárga föld; 4: világossárga föld kis kövekkel; 5: sárgásszürke föld; 6: sárgásbarna föld; 7: vörösre égett agyagos törmelék; 8; kormos barna és vörösre égett föld keverve; 9: szürkésbarna föld; 10: sötétszürke, iszapszerű föld; 11: gerendalyuk, barna fakorhadék; 12: gerendalyuk faszénnel; 13: kis geredalyuk; 14: faszén (Nováki 1993 nyomán) sére, hogy a kétféle faszerkezet általánosnak tekinthető-e a borsodi sáncban, egy további sáncátvágást tartottunk szükségesnek. Erre legalkalmasabbnak a keleti sáncátvágással csaknem szembeni nyugati sáncoldal mutatkozott. Itt a sáncmaradvány déli vége a korábbi pusztítások nyomán szakadékos volt. Letisztításával lehetőségünk nyílott arra, hogy egy teljes sáncmetszetet alakítsunk ki. Emellett remélhettük, hogy az alsó rétegeket érintetlenül feltárhatjuk. A megbolygatott sáncmetszetet 260 cm mélységig faragtuk le függőlegesre. Ekkor értük el a korábban még érintetlen rétegeket. A metszetben sok barnára korhadt, 10-15 cm vastag, vízszintesen fekvő gerenda mutatkozott a sánciránnyal párhuzamosan. A metszetben lévő gerendák elhelyezkedése pontosan megfelelt a lejjebb kibontakozott szerkezetnek. A rekeszes szerkezet alsóbb szintjeit egy 17x2 méteres szelvénnyel tártuk fel. A keleti oldallal ellentétben itt négy rekeszsor épült szorosan egymás mellé. A rekeszsorok mérete nem volt egységes, a sánciránnyal párhuzamos gerendák 220-340 cm-re, a merőlegesek pedig fent 80-90, alul 100-110 cm-re helyezkedtek el egymástól. A rekeszeket 18-20 cm vastag gerendákból alakították ki. Az azonos irányú gerendák itt sem érintkeztek egymással, közöttük földet találtunk. A feltárt területen függőleges oszlopok nyomaira nem bukkantunk. A sánc külső oldalán, a középső rekeszsomál (nyugati sáncátvágás 10-11,3 m) 220-375 cm mélységben vörösre égett, kormos volt a föld. Ez nagyobb pusztulásra utalt. A külső rekeszsor nagyobb arányú pusztulását pedig 310 cm mélység alatt figyelhettünk meg. Itt több esetben azt tapasztaltuk, hogy ugyanannak a gerendának a külső széle elszenesedett, körülötte a föld vörösre égett, a belső fele azonban barnára korhadt, és körülötte nem volt égett a föld. A rekeszek közötti föld a gerendáktól 5-10 cm-re már nem mutatott égésnyomokat. A külső oldal legalsó gerendája barnára korhadt, idáig tehát nem hatolt le a tűz. A rekeszes szerkezet famaradványait 19 szinten tudtuk kibontani. Közülük hatot csak a külső oldalon figyelhettünk meg, amely arra utalt, hogy a faszerkezet az alsó szinten szélesebb lehetett, mint felül. A rekeszes szerkezet balti magassága: 147,10-144,10 méter. Leletek939 A nyugati sáncátvágásban jóval kevesebb lelet került elő, mint a keletiben. Cseréptöredékeken, köztük hullámvonallal díszített darabokon kívül (95. tábla 3, 96. tábla 4), állatcsontot, valamint egy égett csontkorcsolyát találtunk (94. tábla 3). Előkerült továbbá egy feltehetőleg őskori öntőminta- (?) töredék is (98. tábla 5). A famaradványokból C14-es vizsgálatot végeztettünk, amelynek az eredménye a következő: az 1. minta (Debl599): Bp 1180±60, cal AD 1 о 773-899, 919-948, 2 a 689-752, 761-983. A 2. minta (Deb 1605): BP 1160±60, cal AD 1 о 800-952, 2 a 711-731, 738- 997. Ezek az eredmények 770-950, 800—950 közötti időintervallumot valószínűsítenek.940 A rekeszes szerkezet alatt, 370 cm mélységtől itt is előkerült az a sűrű rácsszerkezet, amelyet a keleti sáncátvágásban megfigyeltünk, de csak a sánc belső oldalán. 939 A nyugati sáncátvágás leletei: HÓM ltsz: 90.22.1-27. 940 HÓM Régészeti Adattára 2092-90, 2138-90. A vizsgálatokat a debreceni Atomki munkatársai végezték Hertelendi Ede, az újabb kalibrációt Szántó Zsuzsa vezetésével. Munkájukat ezúton is köszönöm.
