Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
III. Az ispáni vár
22 7 15 Ю 5 О 145. kép. A nyugati sáncátvágás metszete. 1: sötét, illetve világosszürke föld; 2: barna föld; 3: világossárga föld; 4: világossárga föld kis kövekkel; 5: sárgásszürke föld; 6: sárgásbarna föld; 7: vörösre égett agyagos törmelék; 8: barnára és vörösre égett föld keverve; 9: szürkésbarna föld; 10: gerenda barnára korhadva; 11: gerenda, szenesedve (Nováki 1993 nyomán) Iránya itt is 35^10 fokkal eltér a felette lévőtől. Maradványait 170-220 cm vastagságban tudtuk kibontani (balti magasság: 144,10-142,10 m). Ebben is megfigyelhető volt egy függőlegesen levert, kihegyezett karó, amelynek a belső oldalához három hosszanti irányú gerenda csatlakozott. A legalsó gerendamaradványokat -496 544 cm között találtuk meg. A sáncépítést megelőző járószint 500-560 cm mélyen került elő (balti magasság: 142,10 m). Itt nem bukkantunk rá a sáncot megelőző telep objektumaira. A gerendák alatt a bolygatatlan altalaj, illetve az alapkőzet jelentkezett (145. kép). Leletek A sűrű rácsszerkezetből csak néhány cseréptöredék került elő. A famaradványokból C14-es vizsgálatot végeztettünk, amelynek az eredménye a következő: az 1 minta (Debl601): Bp 1160±61, cal AD 1 о 800- 952, 2g 711-731, 738-997. A 2. minta (Debl597): BP 1100±60, calAD 1 c 888-998, 1003-1013, 2 c778- 1025. Az eredmények 800-950, 890-1000 közötti időszakot valószínűsítenek.941 111.1.3. További sáncmetszetek A keleti sáncátvágástól 51 méterre északra, 1 x5 méteres kutatóárokkal vizsgáltuk meg a sáncot (XLIII. szelvény). Itt a sáncnak a mai felszínen igen kevés nyoma látszik. A kutatóárok megközelítőleg derékszögben metszette a sáncot. Déli metszetében két égett gerendamaradványt találtunk. Feltehetőleg gerendák nyoma lehetett az a több helyen is észlelhető fehér por, amelyet a kutatóárok 941 HÓM Régészeti Adattára 2092-90, 2138-90. A vizsgálatokat a dereceni Atomki munkatársai végezték Hertelendi Ede, az újabb kalibrációt Szántó Zsuzsa vezetésével. Munkájukat ezúton is köszönöm. mindkét metszetében megtaláltunk. Rossz megtartásuk miatt azonban nem lehetett kibontani őket. A sánc külső oldalán jól meg lehetett figyelni azt az égett agyagréteget, amelyet az előző átvágásokon is megleltünk. A mai felszíntől 120 cm mélységben elértük a bolygatatlan altalajt, amely balti magasság szerint 144,84-143,98 m közé esett. A keleti sáncátvágásban ezen a szinten a sűrű rácsszerkezet helyezkedett el. Itt azonban nem bukkantunk rá a sűrű rácsszerkezet nyomára (146. kép). A sánc alatt nem mutatkoztak telepjelenségek. Az átvágásban néhány, a 10. századi faluból származó cseréptöredéket, köztük másodlagosan megégett darabot leltünk.942 A nyugati sáncátvágástól északra, 35 méterre egy 5x10 méteres szelvénnyel, irányával párhuzamosan vágtuk át a sáncot (XLIX. szelvény). A sáncnak ez az egyik legépebben fennmaradt szakasza. A szelvény felső részén mindenütt megtaláltuk azt a vörösre égett agyagréteget, amelyet már a korábbi átvágások alkalmával is megfigyeltünk. Ez feltehetőleg a sánc oldalának leégéséből származhatott. Az égett agyagréteg alatt a szelvény északi oldalán 260-290 cm mélységeben (balti magasság: 142,50 m, nyugati sáncátvágás: rácsszerkezet alja) nagyobb kövek mellett 10-15 cm széles, téglalap alakúra bárdolt, részben elszenesedett gerendadarabokat találtunk. A szelvény közepe táján pedig, 300-320 cm mélységben ugyancsak nagyobb kövek mellett további égett gerendamaradványokra bukkantunk (balti magasság: 142,10 m, nyugati sáncátvágás: rácsszerkezet legalja). Alattuk tapasztásszerűen kiégett a föld. Ez a tapasztásszerű, hamus réteg a szelvény egész területén ugyanazon a szinten jelentkezett. Feltehető tehát, hogy ez volt a sánc 942 Leletek: HÓM ltsz: 96.1.870-873.
