Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
I. A Bódva völgye
13 I. A BÓDVA VÖLGYE 1.1. A BÓDVA-VÖLGY FÖLDRAJZI KÉPE A Bódva folyó a Gömör-Szepesi- (ma Szlovák)-érchegység déli peremén, 1187 méteres magasságban, a Nagy-Csükerész (Oszadnik) hegy lábánál, több forrásból ered. 1727 négyzetkilométeres vízgyűjtő területe a Bükk, az Eperjes-Tokaji- (ma Zempléni), valamint a Gömör-Szepesi-érchegység által közrefogott Toma-Abaúji-medence. Ebből a mai Magyarországhoz kevesebb, mint a fele, 852 négyzetkilométer tartozik. Hidvégardónál lépi át a magyar határt, és Boldva község után ömlik a Sajóba. A folyó Szendrőig kanyarogva feltöltődő, innen a torkolatáig kanyarogva bevágódó jellegű. Hossza 110 km, amelyből a magyar szakasz 56,1 km. Legfontosabb mellékfolyói az Ida, a Jósva és a Rakaca. A meder átlagos esése: 83,8 cm/km, azaz a magyarországi folyók közül a legmeredekebb. Szélessége 8-14 méter. A víz átlagos sebessége 2^1 km óránként, mélysége 0,5-1 méter. Árvízi vízhozama 90,0 m3 másodpercenként. Az árvizek tavasszal és nyáron a legvalószínűbbek. Árvíz idején a vízhozam akár hetvenszerese is lehet a normálisnak. A Bódva völgyében gyakori holtágak kisebb mocsarakat tápláltak, és magasan tartották a talajvizet. Ez már a középkorban is szükségessé tette bizonyos területek vízszabályozását, mederrendezését.1 A folyó áradásai által okozott károk enyhítésére a 18. század közepén történtek az első kísérletek. A gyakori árvizekről megemlékeznek Borsoddal kapcsolatos újkori forrásaink is.2A 19. század a Bódva szabályozása körüli folyamatos csatározásban, pereskedésben telt. A víz megfékezésére azonban nem tettek tényleges lépéseket,3 így tovább veszélyeztette Borsodot is.4 Az első rendezésre 1925-ben került sor. Ekkor azonban az edelényiek arra hivatkozva, hogy legelőik a munkálatok folytán kárt szenvednek, nem engedték meg a folyó területükre eső szakaszának szabályozását. Edelény és környékének árvízmentesítésre csak 1931- ben, ezt követően pedig az 1960-as években került sor.5 A Bódva tájképileg változatos völgyben folyik. A terület északi részén devon korú fehéres és sötétszürke 1 Frisnyák 2002, 10, 12. 2 1770:Tóth 1991,35: „Károsfogyatkozásunknaktartyukaztis,hogy az Bódva vize réteinket gyakorta bé önti, szénáinkat el hordgya, sőtt még szántó földjeink lábját is némely résziben meg rontya, mivel az edelényi malom gáttya a vizet nagyon fel tollya.” 1780: Csorba 1990, 47: A mezők időlegesen egészen víz alá kerülnek, de ismét kiszáradnak. 1796: Vályi 1796,1. 253: A „...Bódva vize néha károkat tészen az Edelényi töltéseknél...” J Rémiás 1999, 764-805. 4 Fényes 1851, I. 158: A falu határán keresztülfolyik a Bódva, mely kiáradva nagy károkat tesz. 5 BML IV. B. 411. 12. doboz, F. Török 1973, 179, Hadobás 1999, 60. mészkő, dolomit, palásodott mészkő és agyagpala, valamint homokkő található. E kőzetekbe vágta bele keskeny völgyét a folyó, amelyben összeszűkülő szurdokok és kiszélesedett, medence jellegű völgyrészletek váltakoznak.6 A Bódva-völgy jelenlegi képének kialakulását a földtörténeti korokban több folyamat is befolyásolta. Ezek során jöttek létre a folyót kísérő, különféle magasságban elhelyezkedő teraszok is. A Bódva mai magyarországi szakaszán Perkupa felett, a Szendrői-medencében, valamint az Edelényi-völgykapuban maradtak meg a teraszrendszerek. A Felső-Bódva-völgyben (ma Szlovákia) a Kanyapta- és a Mecenzéfi-medence teraszai nyújtanak emberi megtelepedésre alkalmas területet.7 A Bódva-völgy talajföldrajzi képe is változatos. A különféle teraszszinteken négyféle talajtípus alakult ki. Ezek közül a 300 m tengerszínt feletti magasságban vályogos erdei talaj található, amely igen vékony. Egy esetleges erdőirtás után hamar lepusztul. A 160-300 m tengerszint feletti magasság között agyagos, barna erdőtalaj képződött, amely vastagabb az előzőnél. Az erózió azonban itt is jelentős lehet. Az alacsonyabb teraszsíkokon vályogos réti talaj a jellemző. Ez a vidék legállandóbb helyzetű talaja, mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas. A negyedik talaj féleség a Bódva árterületén található öntéstalaj. Mivel ezt folyamatosan veszélyeztette az árvíz, mezőgazdasági művelésre kevésbé való. Inkább rétek, legelők formájában hasznosítható.8 A Bódva-völgyben a kultúrtáj minden esetben az árvízmentes teraszfelszíneken alakult ki. Itt a lejtők talajeróziója 20-25% körüli.9 A Mecenzéfi-medence talajadottságai miatt mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas, a Kanyapta viszont jól hasznosítható. A Szendrői-medence és az Edelényi-völgykapu széles síkjai és terjedelmes, alacsony teraszai a mezőgazdaság több ága számára is kedvező feltételeket biztosítanak.10 A Bódva-völgy éghajlata mérsékelten hűvös, és mérsékelten százaz. Ugyanakkor ez a vidék Magyarország legfelhősebb területei közé tartozik.Az évi középhőmérséklet 8,8 °C, a legmelegebb hónapban, júliusban 19-20 °C a középhőmérséklet. Az évi csapadékmennyiség 600-650 mm között változik.11 A Bódva és mellékvölgyeiben a természetes vegetációt a cseres-tölgyes erdőségek alkották, amelyek mellett kisebb mocsár- és láprétek, ligeterdő-maradványok is megtalálhatók voltak.12 A Bódva forrásvi6 Peja 1973,22,24. 7 Szabó 1999, 34-35, 39, 42^13. 8 Peja 1973,36. 9 Frisnyák 2002, 14-15. 10 Szabó 1999,44. 11 Frisnyák 2002, 10. 12 Frisnyák 2002, 13.
