Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
I. A Bódva völgye
14 dékén máig megmaradtak a tölggyel, illetve magasabb szinteken fenyvesekkel keveredő zárt bükkerdők.13 A Kárpátokból a medence belseje felé vezető völgyek közül a mintegy 100 km hosszú Bódva-völgy nem tartozik a legnagyobbak közé, de jelentősége mégis vetekedett azokkal. Valamikor sokkal forgalmasabb volt, mint manapság, mert amíg a Hemád völgyén keresztül csak Kassa és Eperjes, a Sajó völgyében pedig Rozsnyó és Rimaszombat felé, addig a Bódva völgyében mindkét irányba el lehet jutni. A Bódva-völgy két eltérő jellegű nagytájat kötött össze. A Miskolci-kapun át az Alfölddel áll kapcsolatban, ezen a vidéken tehát a hegyvidéki és alföldi jellegű sík vidék találkozott. Ez mindenkor kihatott az éghajlati viszonyaira is. Ezen felül azonban a gazdaságilag különböző értékű területek között már a legkorábbi időkben is megindult a közlekedés és a kereskedelem.14 A Bódva völgyében a nedves völgytalp, amelyet rétként és legelőként hasznosítottak, a korábbi időszakokban közlekedési akadályt jelentett. Ezért az itt vezető út, a környezethez alkalmazkodva, a folyónak hol az egyik, hol a másik partján, az ármentes teraszokon, domboldalakon vezetett.15Az Árpád-korban „nagy út”ként említették.16 Maga Borsod vár a vidék egyik legszerencsésebb pontján, a földrajzi erőforrások valóságos fókuszában található. Az 5 km hosszú Szendrőládi-Szurdok (Feketesár) déli végében, az Edelényi-völgykapuban áll. Északról tehát védett, nehezen megközelíthető, délről viszont nyitottjói belátható vidék övezi. Lábánál a Kárpát-medence egyik ősi, igen jelentős, észak-déli irányú útja haladt el. Az edelényi öblözet laza szerkezetű kőzetekből felépített területe kemény alaphegységen helyezkedik el. A devon kori mészkőből és homokkőből álló alaphegység kőzettömegei az öblözet északi részén nagyobb darabokban vagy kisebb szirtek alakjában a felszínre bukkannak. A sziklabérceket a Bódva eróziós tevékenysége hozta felszínre, megszabadítva a földtörténeti korokban rájuk rakódott fedőrétegektől. Az alaphegység Szendrőládi, illetve Abodi Mészkő, egy ilyennek a 15 méter magas szirtjén épült fel Borsod vára. Jelenleg (holocén) a keleti és az északi oldalát mossa alá a folyó, az óholocénban azonban a déli és a nyugati oldalát, valamint a tetejét is koptatta a víz.17 1.2. A BÓDVA-VÖLGY KUTATÁSÁNAK TÖRTÉNETE A Bódva-völgy honfoglalás és kora Árpád-kori történetéről annak ellenére, hogy a szakirodalom viszonylag 13 Szaból999,43. 14 Peja 1973, 19,24 15 Frisnyák 2002, 15. 16 Györffy 1963, 748. 17 Peja 1973,25,32. 5. ábra 4. sokat foglalkozott vele, igen keveset tudunk. Meglehetősen nagy a bizonytalanság a kevés és késői írott források, valamint a legtöbbször véletlenszerűen előkerült régészeti leletek kiértékelése körül is. A legbőségesebben a nyelvészeti adatok, pontosabban a helynevek, állnak rendelkezésünkre, amelyeknek datáló értékéről azonban régóta vita folyik. Egyéb adatok híján a helynevek vizsgálatából indult ki a 19. századi történetírás is. A Sajó és a Bódva völgyében, illetve a két folyó közötti dombságon kétségkívül gyakori szláv helynevekből szláv települések hálózatát rekonstruálta, de a szlávoknak tulajdonította a megyeszerte fellelhető, akkor már ismert összes földvárat is.18 Borovszky a borsodi földvárról, a megye későbbi központjáról is úgy vélte, a honfoglalás előtti vár helyén magyar birtokos építtette.19 A hely- és víznevek elemzése során Kniezsa István arra a megállapításra jutott, hogy a Bódva völgyében a szláv lakosságnak a 12. századnál korábbinak kell lennie. „Arra azonban, hogy itt volt-e már a XI. században is, adatok hiányában nem felelhetünk. A szomszédos hemádmenti és sajómenti szláv lakosság régisége alapján talán a viszonylag tágas Bódvavölgyben is jogunk van már a XI. században is feltételezni jelenlétüket.”20 Némileg ellentmond azonban ez a megállapítása a néhány sorral előbb kifejtett gondolatainak. Ott ugyanis arról értekezik, hogy all. században a Sajó alsó völgyében elsősorban magyar lakossággal számolhatunk, szlávokat pedig a Sajó felső folyása mentén is csak all. századi magyar nyelvhatáron túl feltételezhetünk, hiszen onnan származnak az adataink.21 A Sajó és Bódva közötti dombvidék csaknem teljesen szláv helynévanyagáról szólva maga is hangsúlyozza, a települések kora bizonytalan. Csak annyit lát bizonyítottnak, hogy mivel ide a magyarság a szláv g-h hangváltás, a 13. század után nyomult be, itt a szláv lakosságnakl3. század előttinek kell lennie.22 Ez a vélemény azonban nyilvánvalóan nem azonos Borovszkyéval, aki a szláv helyneveket a honfoglalás előtt itt élt népek hagyatékának tekinti. De nem azonos Györffy Györgyével sem, aki szerint a helynevek alapján a honfoglaló magyarság a Sajó és a Bódva völgyében sűrű szláv lakosságot talált.23 A nyelvészeti, régészeti adatok, a földrajzi adottságok és a középkori birtokviszonyokból leszűrhető következtetések alapján, Kniezsa Istvánéhoz hasonló véleményt fejtett ki Módy György. Megállapította, hogy a Sajó és Bódva közötti szláv lakosság betelepedési ideje bizonytalan. All. században azonban, hasonlóan a Sajó és a Hemád völgyéhez, már a Bódva völgyében is számolnunk kell velük. Ugyanakkor feltételezi, hogy 18 Borovszky 1909,1. 8-9. 19 Borovszky 1909,1. 11. 20 Kniezsa 1938, II. 409. 21 Kniezsa 1938, II. 407. 22 Kniezsa 1938, II. 408^409. 23 Györffy 1963,1. 736.
